Előző bejegyzésemben idéztem a Bibliából Isten gyermekeinek elragadtatásáról. Az elragadtatás döbbenetes pillanatától kezdve ezután elválaszthatatlanul az örökkévaló, megdicsőült Jézussal leszünk.
”De mégis hol?”-kérdezhetné a Bibliában kevéssé jártas olvasó. Erről szeretnék most írni.
Jézust követni, ill. ott lenni, ahol Ő van, csakis a Szent Szellem ereje által lehetséges. Ez nemcsak a földöntúli eseményekre, hanem földi életünkre is érvényes. A Szent Szellem nélkül lehet valaki jó ember, segítőkész és jóindulatú, akár a szeretet zászlaja alatt. Azonban nem lesz több az illető egy jámbor vallásos Isten-keresőnél. Lehet, hogy embertársaitól sok elismerést, hálát tapasztal, de Isten szempontjából semmi valóságos értéke sincs jócselekedeteinek.
A természetfeletti dolgok megértéséhez, méginkább megéléséhez, mindenképpen természetfeletti erő szükséges.
A megtérés, újjászületés által bekerülve Isten családjába részesülünk ebből a csodálatos adományból.
Ez az ajándék olyan, mint egy hatalmas kosár: benne van mindaz, amit a szerető Atya készített az Ő gyermekeinek:
Gyógyulás testi és lelki betegségekből, megszabadulás démoni kötelékekből, a legapróbb életvezetési segítségnyújtástól elkezdve az életre szóló döntésekig, és ami a legfontosabb, az élő Istenben való hitünk, üdvbizonyosságunk folytonos elevenen tartása, ami teljességgel lehetetlen földi erőfeszítések révén.
”Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? (Róma 8;32)
(Fontos kiemelni és hangsúlyozni, hogy VELE EGYÜTT! Sok ember esik abba a tévhitbe, hogy elvárja Isten segítségét, azonban Jézusról nem nagyon szeretne hallani!)
Megtérésünktől kezdve Jézus így is bánik velünk: mint családtagokkal.
Ő nem sokkal halála előtt így könyörög az Atyához:
„Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek; „(Ján.217;24.)
A János evangélium 14,2-ben pedig megígéri:
”Az én Atyámnak házában sok lakóhely van…Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.”…ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”
A fenti két igehelyen kívül számos példa van még a Bibliában arra a forró vágyra, amivel Jézus kifejezte, hogy velünk együtt akar lenni, méghozzá örökké. Aki e bibliai helyeket földi értelmezéssel olvassa, felmerülhet benne, hogy hiszen csak halálunk után kerülhetünk a mennybe, akkor mi az, hogy Jézus állandóan velünk akar lenni?
Erre magyarázat a Szent Szellem munkája arra nézve, hogy Isten gyermekeit már a földi életük során Istennel való szoros, családi kötelékben tartsa. Ugyanúgy, ahogy az újjászületés, ennek a közösségnek, vagy szövetségnek a létrehozója is természetfeletti forrás = Isten (Szent Szellem személyes munkája révén). A haszonélvezők pedig azok, akik szabad akaratukból döntenek úgy, hogy Jézus helyettes áldozatát elfogadják. Ezért nem lehet gyermekkeresztség által Isten családjába bekerülni.(Márk 16;16)
Jézus sokszor hangsúlyozta: Ő nem e világból való.(Ján.8,23, 16;28, 18;36.) Azonban rólunk, gyermekeiről is szó szerint ugyanezt mondja: (Ján.17;16.)
Vándorok vagyunk csak ezen a bolygón, különféle feladatok elvégzésével megbízva, de igazi otthonunk nincs ezen a Földön. A hétköznapok megpróbáltatásai közepette Isten szerető jelenléte a nyugalom helye számunkra, a Szent Szellem által. Az elragadtatás után pedig mindez látható módon valósul meg. A Bibliában leírt történelmi eseményeket Jézussal együtt éljük át, azután pedig Ővele térünk haza valóságos, kézzel fogható otthonunkba.
(Erről a helyről írok legközelebb.)
