Az előző bejegyzésemben Isten gyermekeinek mennyei otthonáról, az Új Jeruzsálemről, a mennyből leszállt városról beszéltem. Kiemeltem, s most megismételném, hogy Isten realitását csak az Ő közlése alapján vagyunk képesek érinteni, és mivel a Biblia szerzője a Szent Szellem, csak Ő tudja velünk megértetni a Szentírásban elrejtett titkokat..
Amikor beismerjük, hogy a Biblia nagy igazságait nem tudjuk annak teljességében megérteni, egyúttal ráébredünk arra is, hogy véges elménk gyenge a végtelen és örökkévaló dolgok befogadásához. El kell fogadnunk tehát, hogy korlátolt emberi ismereteinkkel a Mindenható cselekedeteit nem tudjuk megérteni. Erre célzott Jézus is :
..”még sok mondanivalóm van nektek, de most el nem hordozhatjátok…”(Ján.16;12.) De máris hozzáteszi:
”De mikor eljön az Igazságnak Szelleme, elvezet majd titeket minden igazságra” (Ján.16;13.)
A Szent Szellem itt van a bolygón az első pünkösd óta, és nemcsak egyes kiváltságosoké Ő, hanem mindenkié, aki megtér az élő Istenhez, hogy részesüljön a megváltásban és Isten örök tanácsvégzésében, amivel újra egybeszerkeszti a mennyet a Tőle lázadás folytán elszakadt emberiséggel.(Ef.1;10.)
Isten az Ő Szellemén keresztül szerető Atyaként tanítgat minket, -mint kisgyerekeket- nemcsak beszélni a mennyei „nyelvet”, hanem érteni is.
Még az elrejtett titkokat is!
Amikor Pál apostol a földi házasság kapcsán férfi és nő egyesüléséről beszél, hozzáteszi:
„felette nagy titok ez, de én Krisztusról és az egyházról szólok” (Ef.5;32)
Jézus és az Ő egyháza, -amely nem egy földi felekezet, hanem egy élő keresztényekből álló organizmus,(1.Kor.12;27.)-egyesül az elragadtatáskor, mintegy mennyei esküvőn. Ahogyan megértettük, hogy a nagy Babilon, mint egy parázna nagy város áll a Bibliában, csodálatos apokaliptikus képekben rajzolódik ki, hogy a Jézus menyasszonya, szeretett felesége az ő népe, az ő gyermekeinek összessége, (Róma 11;25.) élő közössége, egy szent szellemi templom, az Ő háza, lakóhelye:
”Isten épülete vagytok!” (1.Kor.3;9.)
..”együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Ef.2;22.)
Sok bibliai hely világítja meg ezt az igazságot: Isten felépíti a maga hajlékát az emberi szívekből álló szellemi templomot, hogy újra és örökre az emberekkel együtt lakjon. Ez a mennyei hajlék egy élő organizmus, egy élő templom, mivel maga Jézus építi, készíti, aki azt mondja magáról: Én vagyok az Élet! Ahol Ő van, ahol ott van az abszolút élet, ott minden él!
Ez semmiképpen nem valósulhat meg a bűnökkel szennyezett Földön, azonban földi teremtmények lévén, itt kell felépülnünk, hogy szabad akaratunk érvényesülhessen, amivel alárendeljük életünket Isten örökkévaló terve megvalósulásának. Ezért, bár a kárhozattól megváltott minket Jézus vére, mégis még most csak várjuk testünk megváltását. Ez akkor fog megtörténni, amikor a Bárány Jézus egyesül a már megdicsőült testben levő egyházával, a mennyei Jeruzsálemmel.
A Jelenések Könyvében János apostol azt mondja róla:
„Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet,amely az Istentől szállt alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony….Íme az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakik.” (Jel.21;2-3.)
Ez a sátor, vagy ház, vagy templom, vagy város, -többféle néven is nevezi a Szentírás -, egy élő emberekből álló szervezet, Jézus vére által úgy megtisztítva, hogy méltóvá válik arra, hogy a végtelenül szent Isten valóságosan bennük lakjon, sőt egyesüljön velük, mintegy házassági szövetséget kötve. Ahogy már írtam róla előzőleg, a Jelenések Könyve káprázatos színekkel ecseteli ennek az élő városnak a szépségét. Méltó, hogy a legékesebb dicsőségben ragyogjon, hisz az Örökkévaló maga nevezi a Bárány Jézus feleségének.
A Isten lakhelyének neve mennyei Jeruzsálem, mert Isten megemlékezik az Ő első szövetségéről, amit Izraellel kötött, amikor így nevezi Jeruzsálemet:
„Én gyönyörűségem”(Ézsaiás 62;4.)
De mennyivel több az Új Jeruzsálem, ez a dimenziókon túli város: Isten választott és saját vérével megváltott gyermekei, mint élő kövek épülnek fel, hogy otthont adjanak Teremtőjüknek, Aki ugyanígy viszont az ő otthonuk: Isten valósága, a megtalált igazi mennyei hajlék. (Ef.4;16. 5;30 és 1.Kor.3;16-17.)
Így áll vissza az eredeti mennyei rend és harmónia, amikor egybeszerkeszti végül Isten a Mennyet és a Földet, Teremtőt és teremtményt, amit a bűn elszakított és elválasztott egymástól.
Ez Isten terve az emberiség számára. És az egyetlen válasz arra a legtöbbet feltett kérdésre, hogy mi az értelme az ember életének a Földön?!
