Titok c. topicomban leírtam Isten gyermekeinek mennyei otthonát,(ami a köztudatban nagyon leegyszerűsítve mennyországként szerepel), most szeretném a Poklot, azaz a kárhozat helyét is bemutatni úgy, ahogyan azt a Biblia elénk tárja.

A Pokol egy nagyon kellemetlen téma. A hitetlen emberek lelegyintik, a keresztények nagy része pedig alig vesz tudomást róla.

Pedig a Biblia ugyanolyan valóságként tárja elénk, ahogyan a többi természetfeletti igazságot.

         Először is le kell szögezni, hogy a Bibliában a Pokol hatalmas gonosz személyként, az emberi nem ellenségeként van bemutatva, ugyanúgy ahogyan a Halál is, és nem megfoghatatlan fogalom képében jelennek meg. Mindkettő nagy erejű, és hatalommal bíró angyali lény, a Sátán fellázadt seregének tagjai. Ők ketten vannak megbízva a tőlük való megváltást visszautasító emberi lények halál utáni sorsának intézésével. (Előző bejegyzéseimben többször is részletesen ecseteltem, hogy amint a fizikai világot, a természetfelettit is szigorú törvényszerűségek és Isten jogszabályai igazgatják.( Pld.: Róma 8,2. Zsid.2;14.)

       A Halálnak is és a Pokolnak is van léttere és birodalma, (Luk.16;23.) egy, a sokféle formában Isten által elénk tárt dimenziókon túli helyek közül.( Jel.20;13.) A Biblia több megközelítésben ír az itt uralkodó borzalmakról:
Gyötrelem helye (Jel.20;10.) A feltámasztott test nem lesz kitéve enyészetnek, ezért örökké tartó szenvedés az osztályrésze, egy égető, folytonos és csillapíthatatlan és kielégíthetetlen vágy mardosó fájdalma mindazok részére, akik saját testükben bíztak, Jézus megtört teste helyett.(Róma 8;5-8.)
Reménytelenség helye:
Akik ott lesznek, azoknak már nem okoz nehézséget felfogni, hogy soha nem ér véget az Istentől elválasztott állapot, nincs kilátás semmire.

Különös, hogy a pokoli "hangulatra" mennyire ráérzett Dante, amikor megírta az Isteni színjátékot. Annyira találó, hogy most szokásomtól eltérően nem a Bibliából idézek, hanem egy rövid részt Dantétól:

"Én vagyok a bejárat a bánat városához.
Én vagyok a bejárat az elhagyott néphez.
Én vagyok a bejárat az örök szomorúsághoz.

Szent igazság mozgatta építészemet.
Isteni mindenhatóság emelt ide,
ősi szeretet és legmagasabb értelem.

Csak azok az elemek teremttettek előttem
melyeken nem fog az idő, és én is megmaradok az időn túl.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.
                                           (Canto 3. 1-9)"



Némi nehézséget okozhat a Pokol megértésében az a tény, hogy a Biblia különféle formában tárja elénk ezt a „helyet”.

Némelykor a Föld mélyére,(4.Móz.16,30.,33.) máskor tüzes, kénköves tóra utal.( Jel. 20;14.) Itt semmiféle ellentmondás nincs:  ahogyan az üdvösség „helyéhez” vezető útnak is megkülönböztetjük az állomásait, nevezetesen  újjászületés--> elragadtatás--> Krisztus ítélőszéke a jutalommal--> végül mennyei Jeruzsálem.
Ugyanúgy a kárhozatnak is vannak stációi : Hádész, vagy Holtak Birodalma--> Atya Ítélőszéke, a Nagy Fehér Trón (második halál)-->Tűznek tava.

  A két út közül kikerülhetelenül választania kell minden embernek. Nincs senki földje és nincs megsemmisülés sem

          Az üdvösséggel és a kárhozattal kapcsolatban is azt írja a Biblia :örökké tart. Fizikai halálunk után tovább létezünk egy jelenleg számunkra ismeretlen dimenzióban mindannyian, akik csak megszülettünk ezen a bolygón. Szándékosan létezést írtam élet helyett, mert az örök Élet csakis Jézusban érhető el, nála nélkül nincs élet, csak elképzelhetetlen szenvedésekkel teli örök létezés.

          A kárhozattal és Pokollal kapcsolatban a leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy a szeretet Istene hogyan büntetheti teremtményeinek milliárdjait örök szenvedéssel?

          Ez a megfogalmazás csak Isten valódi lénye ismeretének hiányában keletkezhetett. Ha meggondoljuk, hogy Isten az abszolút Élet, mindennek eredője és végcélja, az Őt elutasítók számára nem kínálhat fel semmilyen „egérutat”, mert akkor megszűnne abszolútum lenni. Ez azt jelentené, hogy rajta kívül is van élet. Ezt a paradoxont nem lehet feloldani, mert abban a pillanatban egy Isten feletti létezőt kellene feltételeznünk, ami teljes képtelenség, ez egyszerűen belátható.
Ezért a kárhozat és a pokol léte szükségszerű.
Maga a golgotai kereszt beszél erről számunkra megfogható módon: Ha az emberek bűneik egyszerű megbánásával, vagy holmi jócselekedetek alapján a mennybe juthatnának, akkor a keresztre mi szükség van? Ha létezne bármely más útja az üdvösségnek Jézus kereszthalálán kívül, Isten nem engedte volna egyszülött Fiát elvérezni a kereszten: Itt Jézus mindent megtett azért, hogy minket megszabadítson a Pokoltól. (Róma 5,18.)

Nem vezet más út az üdvösséghez, csak Jézus keresztjén át. A Pokolhoz sem vezet más út, mint a kereszt kikerülése.

Lehetsz bármilyen kedves és jó ember, ha elutasítod Isten Fiának helyetted vállalt kínhalálát, maga Isten sem tud megmenteni a pokoltól.

És lehetsz többszörös gyilkos, vagy bármilyen gonosztevő, ha megbánod és Jézusban meglátod, amint helyetted elviselte a kereszten a büntetésedet és elfogadod ezt, az Atya szeretettel ölel magához, mint a tékozló fiúval is tette.

Istennél nincsenek kicsi vagy nagy bűnök. Minden ember egyformán bűnös: Róma 3;23. 5,12.

Jézus a bűnt úgy definiálja, hogy „nem hisznek énbennem”. (Ján.16;9.) Ő, a megtestesült abszolútum nem is beszélhet másként a bűn lényegéről, hiszen ennek megfelelő értelmezése és kezelése jelenti számunkra az alternatívát: üdvösség, vagy kárhozat.

   Jézus „odaátról” jött, Ő ismeri mindkét helyet. A kárhozat borzalmaitól akarta megóvni az emberiséget, amikor odaadta önként ártatlan és tiszta életét. Felénk nyújtott átszegezett kezében van üdvösségünk kulcsa. Egy karnyújtásnyira…