Az ember életének értelmét és célját az Isten kedves és irgalmas Szelleme által feltárt misztérium jelenti. ( A Titok című írásomban igyekeztem ezzel részletesen foglalkozni.)
Ez a cél a láthatatlan, szellemi világban van elrejtve, de kijelentve Isten beszéde a Biblia által, melynek szerzője a Szent Szellem. Ő az , aki megnyitja az emberi szellem észlelő képességét, amikor valaki átadja a megtéréskor életét a feltámadott Jézusnak és így a szellemi halálból újjászületik örök életre.
Ennek a szellemi észlelő képességnek a neve a görög nyelvben: nousz, amit magyarra néha „értelem”-,(Ef.1;18.) néha „elmé”-nek( Luk.24;45., Róma 12;2.) néha „szív”-nek(Péld.21;1.) fordítanak.
Igazi jelentése valójában egy olyan szellemi, de emberi szerv, ami az egyén által semmiképpen, csakis Isten által hozzáférhető.
Fentiek ismeretében kap csak megfelelő értelmezést az 1. Móz.2;16-17. és Róma 5;12.:
Isten figyelmeztette Ádámot az Édenkertben:
„…a kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon arról eszel, bizony meghalsz.”
Sok nehézséget okozhat az, hogy tudjuk, végül mégiscsak belekóstoltak a jó és gonosz tudásába, ám tovább éltek méghozzá sok száz éven keresztül.
Ez meg hogyan lehet?
A testük valóban megmaradt, de szellemük halott lett azon nyomban! Mit értünk ez alatt? Eredetileg Istennel való szoros közösségre lett teremtve az emberi faj. Ebbe a közösségbe a bűn nem férhet be, Isten végtelen szentségének ereje azt azonnal megsemmisíti, jelen esetben az azt hordozó emberi lénnyel együtt. Ezért Isten az ember iránti szeretetből a szellemi halálnak nevezett állapottal választotta el az embert Őtőle, nehogy meghaljon fizikailag is azonnal.(2.Móz.33;20.)
Az 1.Móz.2;17-ben Isten ígérete már eleve szellemi halálról szólt, mivel a bűn maga is egy szellemi valóság, ami az élő Istennel, a megszemélyesült Élettel való szembe helyezkedés folytán csak halált jelenthet. Isten abszolút Élet, ellene lázadni, tőle elszakadni, abszolút Halál.
De az embernek nincs hatalma a saját szelleme felett. Ezért ha az a bűn folytán halott, akkor megeleveníteni sem tudja ő maga, csakis Isten teheti meg, ha az ember szabad akaratából kéri Tőle az örök életet, ami a csak a Názáreti Jézusban érhető el.
Az ember elsősorban szellemi lény, de testi létformában. Ennek a testi létformának a fizikai halál véget vet. Bár az emberek földi testükben találkoznak a véggel, maga a Halál szintén szellemi létező, méghozzá egy személy, akiről a Biblia, mint ellenségről beszél.(1.Kor.15;26., Jel.201;13.) Még vicc szintjén sem érdemes említeni az „öreg kaszást”. A Halál egy hatalmas, intelligens személy, csakhogy akik már találkoztak vele, nem tudják ezt elmondani. Ő egyike a fellázadt angyaloknak, de nem arkangyal, mint Lucifer volt, mégis elég hatalma van ahhoz, hogy egy ember nem képes vele szembeszállni. Ez a gonosz, de nagy hatalommal bíró angyal nemcsak fizikai, hanem szellemi értelemben is öl! (Lukács 12;4.)
Egyetlen kivétel az Isten fia, aki felett nem volt hatalma, a feltámadott Názáreti Jézus!
Ezzel megint elérkeztünk a szellemi valóságokhoz: Jézus azért tudott feltámadni, mert a szigorú szellemi törvényeknek eleget tett.
Az emberi test öregedése, majd halála –bár fizikai történések, - ugyanazoknak a szellemi törvényeknek vannak alávetve, mint bármely más matéria ezen a fellázadt bolygón.
(hamarosan folytatom)
