Nemrégiben írtam az antikrisztusi világbirodalomról, és annak előkészületére utaló jelekről. Valaki megkérdezte tőlem: Nem figyelmeztette Jézus földi élete során a tanítványait? De bizony, hogy figyelmeztette, (És rajtuk keresztül minket !) több ízben is. Ezt általában példabeszédek formájában tette, megkülönböztetve azokat, akiknek megadatott az „értés”, azoktól a kákán is csomót keresőktől, akik az Ő bölcsességgel és szeretettel teli szavait folyton kiforgatták és arra használták, hogy vádakat kovácsoljanak ellene. Tanítványainak mondta Jézus:
„Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, és hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsássanak.” (Márk 4,11-12.)
Ezekben a szavakban is nyomatékosan kinyilvánul Jézus örökkévaló Istensége, amellyel belelátott az emberi szív legmélyebb rejtekébe, oly módon, hogy előre tudta, ki az, aki az Ő ellensége meggyőzhetetlenül.
Abban a világmindenségben, ahol Ő él, nincs idő. Ezen a tényen az sem változtat, hogy néhány évre belépett a mi dimenziónkba. Életének földi tartama alatt a Szent Szellem oly módon volt vele, hogy Istenségének minden összetevőjét rendelkezésére bocsátotta. Ezért volt képes Ő ember létére belelátni bárki gondolataiba, szándékaiba.
”Maga azonban Jézus, nem bízta magát reájuk, a miatt, hogy ő ismerte mindnyájukat. És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről, mert magától is tudta, mi volt az emberben.” (Ján. 2;24-25.)
„Ismeri az Úr az övéit”(2.Tim. 2,19.)
Az övéinek szól a szerető figyelmeztetés:
”Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz és sokan vannak, akik azon járnak.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Máté 7,13-14.)
További segítséget is adott a szoros kapu és a keskeny út megtalálásához:
”Én vagyok az ajtó, ha valaki én rajtam megy be, megtartatik „(Ján.10,9.)
„…Én vagyok az ÚT, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Ján.14,6.)
és
” én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28;20.)
Erre sokan fel szokták kapni a fejüket: „Nocsak akkor mégis van világ vége”?
Nincs, illetve nem lesz olyan értelemben világ vége, ahogy századokon át hitték, miszerint a föld egyszer csak eltűnik. Ennek a kornak lesz vége, a rontás és rombolás korának.
”Ime, mindent újjá teszek” (Jel.21;5)
Ez nem úgy hangzik, mint egy világvége ígéret, számomra teljesen egyértelműen a helyreállításról szól.
Itt szeretném hozzátenni, hogy a Bibliában az Isten neve, az Örök Vagyok, ezt jelenti szó szerint: Az örök korok korain át élő.
Tehát megszámlálhatatlan korszak egymást követő sokaságáról beszél a Biblia, s azoknak összességét tartja fenn az időn kívül létező, örökkévaló Teremtő.
Az emberi lények számára annak a dimenziókon túli világnak a törvényeit, elvárásait még felfogni is nehéz, betartani pedig egyenesen lehetetlen. Lehetetlen? Akkor hát mi van Isten törvényével a tízparancsolattal?
(hamarosan folytatom)
