Egy emberről mesélek most, aki felfedező útra indult egy számára teljesen ismeretlen, sűrű rengetegben. Vitt magával túlélő felszerelést, elegendő élelmet és ivóvizet, valamint egy részletes térképet a felderítendő tájról. Nagy lelkesedéssel búcsúzott ismerőseitől, rokonaitól, bízva kutató munkája sikerében, ígérte, hogy visszatérése után óriási felfedezésekről számol majd be.
Családja soha többé nem látta viszont. Holttestét sok idő elteltével találták meg. Az enyészetnek indult kéz görcsösen markolta a viharvert térképet.
Miért kellett pusztulnia ennek az embernek, mikor mindene megvolt a túléléshez?
Egyszerű: hiába volt nála az okos térkép, nem tudott olvasni! Addig élt csak, amíg szűkös készleteit elfogyasztotta, a kiútra nem maradt lehetősége.
Ez történik e bolygó lakóival is!
Vándorolnak a számukra alig ismert tájon, ami tele van még felfedezetlen fizikai törvényekkel, saját testüknek feltáratlan korlátaival, megannyi utalással egy másik dimenzióra, az onnan folyamatosan érkező, ám értelmezhetetlen jelekkel. Létüknek fenntartásához szükséges energiáit megannyi bizonytalan forrásból képesek csak összeszedni. Egyetlen reménységük a kezükben szorongatott útikalauz lehetne, amiben minden túléléshez szükséges instrukció meg van adva.
De nem tudnak olvasni! Hiába látják a betűket, az írás értelme rejtve marad számukra.
Miért nem tanultak meg olvasni, amikor lehetőségük lett volna rá?
Erre is, mint minden kérdésre, gyors a válasz:
Az ember, aki azt gondolja saját magáról, hogy tud olvasni, nem fog hozzálátni a betűk megismerésének alapjaihoz.
Az emberi lények nem szeretik hallani a jelzőket: „Ostoba vagy, korlátolt és tudatlan! Ráadásul analfabéta is!”
Szívesebben hallgatják és nyomban, kételkedés nélkül hiszik ezt: „Milyen felkészült, okos és kreatív vagy, a lehetőségek nyitottak előtted, sőt benned rejlenek, mindenre képes vagy, csak akarnod kell!”
„Kinek kell ezek után segédkönyv?
Amikor mindenre képes vagyok a magam erejéből!
Az sem zavar, hogy egyre több idegesítő kérdés merül fel, majd megtalálom a választ bedekker nélkül is.”
Természetesen a válaszok hiányosak lesznek, az ijesztő dilemmák gyorsan szaporodnak, és az önáltatás is kapitális méreteket ölt.
Honnan van az emberben az a teljességgel ellentmondásos képesség, hogy saját érdekeivel homlokegyenest szembenálló döntéseket fogadjon el?
Ez már a Nagy Átverés része!
(ezzel folytatom legközelebb…)
