A Föld bolygón született többi embertársamhoz hasonlóan, agyam felépítése nem teszi lehetővé, hogy olyasmit  értsen meg, amire ugyanez az agy nem képes fogalmat alkotni.

    Életem során, ahogy többször olvasgattam a Bibliát, azt kellett tapasztalnom, hogy bár nyelvezetét tekintve végtelenül primitívnek hatott, mégis sok mindent nem tudtam értelmezni, (zagyvaságnak tűnt!) azon kívül úgy találtam, hogy rengeteg ellentmondást tartalmaz. Ezek a dolgok meglehetősen elkedvetlenítettek, ám mivel tudtam, hogy jelenleg ez a könyv az, amit a világon a legtöbben olvasnak, ezért újra és újra elővettem. Visszatérően fogalmazódott meg bennem a kérdés: „Hátha igaz, amit ott olvasok?”

    Jó katolikusnak neveltek, ám az Istenben való hit valami ködös, távoli, némileg fenyegető fogalmat jelentett, ugyanúgy Jézus személye. Mennyország, pokol, egy távoli jövő ködbevesző ígéretei, ha akarom, elhessentem, nem túl fontosak.

    Azonban egy napon a következőt olvastam a János evangéliuma 2;16-ban: „ Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

    A meggyőződés, mint villámfény hasított a sötétségbe, arról, hogy Jézus halála és feltámadása számomra egy új és merőben más élet kezdetét, egy örökkévaló élet kezdetét jelentheti, ha szabad akarattal elfogadom, hogy Ő helyettem bűnhődött.

Tele bizonytalansággal, ezer kérdéssel, de döntöttem Jézus mellett!

     Ez a nap lett újjászületésem napja, amit meg sem próbálok leírni, csak egy hasonlattal:

    A földi csecsemő sem tudná elmesélni, hogyan is született, mégis él és fejlődik, ahogy az anyaméhben is, de ez a kinti világ számára valami egészen más.

    Így voltam én is, átrendeződtek az értékrendek, a súlypontok eltolódása rajtam kívül álló módon történt, a rangsorok egyszerre csak ott voltak naprakészen.

    Mindezek mellé egy végtelen nyugalom öntött el. Életemben először biztonságban éreztem magam.

 A legfontosabb azonban, hogy megkaptam a kódot a Biblia megértéséhez! A Könyv „kinyílt”, érthetővé, világossá váltak a mondatok, az ellentmondások eltűntek, a nyelvezete pedig egyenesen magával ragadott, úgy éreztem, egyenesen nekem szól! Megingathatatlan bizonyosság lett bennem arra nézve, hogy minden szava valóság! Senki sem mondta, egyszerűen csak tudtam!

    Ugyanakkor azt kellett látnom, hogy hiába próbálok beszélni régi jó barátaimnak új tapasztalataimról, nem sikerül pontosan megfogalmaznom gondolataimat. Bárhogy erőlködtem, nem ment…

Most már tudom, hogy nem ugyanabban a világban élünk, és nem is egyforma nyelvet beszélünk. Földönkívüli lettem, egy másik dimenzió országának állampolgára!

 (ezzel folytatom hamarosan)