Előző postomban ígértem a gigantikus terv részletezését, azonban előtte tennék egy kis kitérőt a mai napon tapasztalt, számomra elgondolkodtató történet nyomán.
Kispesten, ahol lakom, igen sok a zöld terület, szeretek lehetőségeimhez képest minél többet a szabadban lenni. Amikor csak tehetem, mindenhová viszem magammal kutyámat, akit nagyon szeretek: kerékpározni, futni, labdázni. Általában megszokott társaság gyűlik össze ilyenkor. Ma örömmel láttam, hogy megérkezett rég nem látott ismerősünk, akiről tudtam, hogy nagyon beteg volt. Örömmel újságolta, hogy meggyógyult, méghozzá a Reiki segítségével.
Óvatosan kérdezgettem, hogy tudja-e, hogy mi ennek az irányzatnak a lényege, a működési mechanizmusa?
Lelkesen mesélte, hogy a kozmoszból vett energiák segítettek rajta. Célzott arra is, hogy ennek magasabb fokán kapcsolatba is lehet lépni angyali személyekkel.
-A fontos,-magyarázta- hogy mindez a szeretet, a pozitív gondolkodás jegyében történik.
Hosszasan beszélgettünk, majd végül megkérdeztem, hogy mi a véleménye arról, mi történik az emberrel a halála után? A reinkarnáció fejtegetésébe kezdett.
Arra a kérdésemre, hogy mit gondol a Bibliáról, és főként a Biblia Jézusáról, aki képes rá, hogy személyesen meggyógyítson hozzá forduló betegeket, elmondta, hogy abban nem tud hinni.
Hamarosan haza indultunk. Útközben azon tépelődtem, hogy bizonyos emberek milyen könnyen választanak egy személytelen, nehezen megfogalmazható módszert gyógyulásuk érdekében, az őket vérével megváltó, csodálatos Személy helyett, aki hívogatóan nyújtja feléjük átszegezett kezét, s ebben a kézben benne van nemcsak a gyógyulás, hanem az örök üdvösség is.
Felmerül a kérdés: miért van ez így?
