Ha bármit is meg akarunk tudni az életről, csak a Bibliához kell fordulnunk. Ezt már Jézus tanítványai közül néhányan akkor felismerték, amikor Jézus Istensége még nem volt az Ő feltámadásával nyilvánvalóan alátámasztva. Jézus forradalmian új tanaival, gyújtó beszédeivel sokkolta időről időre hallgatóságát. Többen sarkon fordulva otthagyták, megbotránkozva.
-„ ti is el akartok-e menni?”- kérdezte Jézus a tizenkettőt.
„Felelt neki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad.” Nála és Benne, pontosabban Ő maga ez az élő beszéd:
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt Istennél és Isten volt az Ige.”
Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.
Őbenne volt az élet” (Ján.1;1,4.)
Továbbá Jézus mondja:
„Én vagyok a feltámadás és az élet.” (Ján.11;25.)
„Én vagyok az út az igazság és az élet”(Ján.14;6.)
A Názáreti Jézus minden élet eredője, az Élő Ige, Istennek megtestesült beszéde, hordozza azt a –számunkra nem elképzelhető dinamiszt, erőt, amivel nemcsak megteremtette az egész világmindenséget, hanem fenn is tartja. Korábbi postjaimban kifejtettem, hogy Isten, az Abszolútum. Ezért minden, ami vele kapcsolatos, szintén az. Így az Ő beszéde, az örök Ige (Jézus) egyben az élet hordozója is. Az 1.Mózes 2;7-ben van leírva az emberi élet teremtésének mechanizmusából annyi, amennyit az ember felfogni képes az isteni cselekedetből:
„Formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellt az orrába életnek lehelletét. Így lett az ember élő lélekké”.
Érdekes megfigyelni, hogy nem azt mondja : Teremtette az Isten az embert a talaj porából és Isten lehelletéből! Hanem, mintha az ember a talaj pora volna, és az élet lehellete éltetőül, fenntartóul járulna hozzá.
POR + ISTEN LEHELLETE=ÉLŐ LÉLEK(ember)
Isten lehellete=Életet adó
Élő lélek(ember)=életet felvevő
Isten a porhoz tehát nem egy Tőle különálló szellemi szintű „anyagot” ad, hanem egy személyeset, saját lehelletét. (Ebből az látszik, hogy a szellemi világban nincs egy különálló, képezhető anyagszerűség, hanem csak személyes lét, amelyből készen áramlik ki a megelevenítő lehellet. Ez a lehellet mindenkor Istenből áramlik, közvetlenül. Ezt a folyamatos áramlást így fejezi ki Jézus: „Az én Atyám mindezideig munkálkodik”(Ján.5;17)
Földi gondolkodásmóddal igen nehéz elképzelni, hogy egy személy maga hordozza az abszolút Életet, akiből nemcsak a földi, hanem az ennél sokkalta magasabb rendű szellemi szintű élet is származik és népesíti be nemcsak az univerzumot, hanem azokat a dimenziókat is, amiről nem tudunk nemcsak hogy beszélni, de elképzelni sem, megfelelő fogalmak híján. (Erre szolgál a Biblia egyes részeinek apokaliptikus nyelve, amire azért van szükség, hogy az ember megértse Isten figyelmeztető szavait jövőjét illetően.)
Az Élet személyes voltát tekintve egészen elképesztő a darwinizmus azon próbálkozása, hogy az anyag önszerveződésére redukálja ezt a döbbenetesen bonyolult rendszert. Arról nem is szólva, hogy magának a fizikai világnak a törvényei is többé-kevésbé ellentmondanak e mesterséges, és inkább evolúciós hiten, mint tényeken alapuló tézisnek. Nincs válasz arra a kérdésre, hogy DNS nem képződhet fehérje hiányában, viszont a fehérjék keletkezése a DNS-ektől függ. Felmerül az ősi tyúk-tojás kérdése, melyre érdemi választ ami napig nem adtak az evolúciós tan lelkes képviselői.
Azonkívül van számukra még egy kínos felvetésem: Az élő és élettelen szervezetek közötti döntő különbség, mely szerint az élet meghatározó ismertetőjegye:az információ, szellemi természetű mennyiség. A halál pillanatában a sejtekben még sokféle DNS információ található meg, azonban MŰKÖDÉSI és KOMMUNIKÁCIÓS információrendszerei már kiestek. Tehát az élő és halott organizmus között olyan különbség áll fenn, amely nem az anyag tartományában keresendő.
(folytatás hamarosan)
Az utolsó 100 komment: