Jézus Krisztust a Biblia Békesség fejedelmeként írja le. Megszületése előtt évszázadokkal így nevezte Őt Ézsaiás próféta:
„…egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak,erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének.” (Ézs.9,6)
Amikor Jézus eljött, többször ki is nyilvánította, hogy beteljesítette ezt az igét.(Ján.14,27,16,23): Békességet, megbékélést hirdetett, az egymásnak szeretet jegyében történő megbocsátás békességét, de elsősorban is az Atyával való megbékéltetést, ami kizárólag az Őbenne való hit által érhető el.
Azonban ezt is hirdette: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem, hogy fegyvert” (Máté 10,34.)
Fegyvert? –kérdezhetnénk? Hogyan? Akkor most nem a békességről beszélünk?
Bizony, hogy arról! De hogyan legyen békesség, ha előzőleg nem volt békeharc? Az nem békesség, hanem nyugalmi állapot.
E az abszolút nyugalom jellemezte a Föld bolygó eredeti körülményeit, amíg Lucifer bűnre nem csábította az embert, s ezzel ennek a szószerinti paradicsomi helyzetnek vége szakadt. Az Isten és az ember közötti harmonikus kapcsolat ellenségesre változott. (1.Móz.1;15.)Egy szellemi szakadék keletkezett Teremtő és teremtmény között. Beszéltünk róla már ezen a blogon, hogy Isten alapvető természeténél fogva nem tűrheti el a bűnt, a belőle kiáradó szentség tüze a jelenlétébe kerülő bűnöst azonnal megsemmisítené. Márpedig halálunk után mindenképpen meg kell jelennünk a Teremtőnk előtt. Azonban a fentiek értelmében egyetlen ember sem maradhatott volna meg!
Ám Ő a Szeretet Istene is, s afelől sem lehet kétségünk, hogy Ő maga a Békesség is (Bírák 6;24.), ezért azonnal hozzálátott, hogy saját igazságosságát betöltve megmentési tervet készítsen a szeretett emberiség részére.
Az Ószövetségi próféták mind-mind az eljövendő Megmentőről beszélnek, akiben helyreáll az isteni békesség rendje.
Ennek a döbbenetes eseménynek bölcsője a világtörténelem.
Ahogyan említettem többször is, hogy a bolygó az ember bűnbeesése után a Sátán fennhatósága alá került, Jézus is így nevezi őt: A „világ fejedelme”. Kormányzósága tele is van véres eseményekkel, ahogy az évezredek történéseit láthatjuk. Ezen az ellenséges területen Isten kiválasztott egy népet, Izraelt, hogy belőle származtassa az emberiség megmentőjét, Jézust. A történelem eseményei mind egyetlen cél felé mutatnak: A Názáreti Jézus megszületése, majd helyettes kereszthalála és feltámadása által az egész emberi nemnek üzeni Isten: szabaddá vált az út Őhozzá most már. Ez a megbékélés útja, ezért mondja a békesség Fejedelme, Jézus: „ Én vagyok az út…”(Ján.14;6.)
Amikor Ő megszületett, az eredeti zsidó kultúra nem az a közeg volt, ami befogadója lett volna az Általa hirdetett tanoknak. Ő azonban szembeszállva kora vallásának tanaival és annak vezetőivel, igazi forradalmárként küzdött, hogy mennyei Atyjától kapott küldetését beteljesítse. Nem voltak földi harci eszközei, hadserege sem. Egyetlen fegyvere volt, az Ige kardja, amiről azt mondja a Biblia:” élesebb minden kétélű fegyvernél”(Zsid.4,12.) Azonban a Szent Szellem támogatta szolgálatát- a betegek meggyógyultak, halottak támadtak fel, démonok hagyták el a megszállott embereket.
Jézusból olyan erő, szeretet, együttérzés és bölcsesség áradt , hogy az emberek „elálmélkodtak kedves beszédein” és „Csodálkoztak az ő tudományán, mert beszéde hatalmas volt” „álmélkodott a sokaság az ő tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”(Lukács 4;22, Máté 7;28-29. János 7;46.)
Rövid időn belül tömegek követték, amerre csak járt. A vallási vezetők és főemberek fogcsikorgatva nézték a történteket és hamar eldöntötték, hogy likvidálni kell a nemkívánatos személyt, mint a népnek háborítóját. Mennyire tévedtek, amikor azt hitték, hogy képesek kivégezni Őt!
A mennyei Atya akarata volt mindez!
A zsidó főemberek és farizeusok semmi mások, mint eszközei voltak csupán a Mindenható terve véghezvitelének.
Amikor Jézus három órán át a kereszten függött, magára vette az egész emberiség bűnét! Isten haragja számunkra teljesen felfoghatatlan erővel zúdult Rá. Ő, aki ártatlan volt és egész életében szoros egységben és harmóniában élt az Atyával, elszenvedte az Istentől teljes eltaszítottságot! Ő ezt önként vállalta értünk, szeretetből, a mi békességünk árát fizette meg ott a Golgotán.
Hős forradalmárként teljesítette küldetését: kivívta népe szabadságát, kiszabadította az embereket a Halál rabláncaiból azáltal, hogy helyettük meghalt. Az Isten és ember közötti szakadékon átívelő békesség hídja felépült! Isten haragja kielégítést nyert.
Ézsaiás próféta Jézus előtt több száz évvel megjövendölte mindezt:
”Betegségeinket ő viselte, fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! …megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van…”(Ézsaiás 53;4-5.)
(Folytatás hamarosan)
