(FIREFOX böngésző ajánlott az oldal zavartalan olvasásához)

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Megerősödve és szinte zsigerből támad az emberekre a félelem, ország és világszerte, és sajnos keresztény-világszerte is, a személyes életekben, a napi gazdasági és pénzügyi válság eseményeinek tükrében. Szétnézve ismerősök és ismeretlenek körében, döbbenten látom, hogy egyre többen lesznek pánikbetegek!

Most nem is szeretném a pánik gyökereit boncolgatni, olyan messze vezetnének az idevonatkozó ásatások, és szerintem az alap-ok szinte mindenkinél ugyanaz: a bizonytalanság. Ez mindig az idővel függ össze, az pedig a tervezgetéssel. Ha már a közeljövőre se szőhetek terveket, akkor mi lesz a távoli jövővel, amit ugyebár most, a jelenben kellene megalapozni.

E kis általánosító kezdő-kör után nézzük csak meg, mit mond a Biblia nekünk, Isten gyermekeinek és azoknak az embereknek, akik keresik Őt, a félelemmel kapcsolatban?

A Mennyei Atya, Aki úgy szerette az Ő gyermekeit, hogy Jézust, az Ő szeretett, egyszülött Fiát feláldozta értük, talán magára hagyja a megmentetteket az ellenség ádáz támadásai közepette? Talán visszavonja gondoskodó jelenlétét, szeretetét akkor, amikor az elbizonytalanodott „kicsinyeknek” a legnagyobb szüksége lenne Rá? Vajon nem tudja Ő, hogy a relativitás fogságában vergődő emberi lényeknek mennyire fontos a szilárd, biztonságos kapaszkodó a mindennapi létükhöz?

Mi, - akik újjászületve bekerültünk a mennyei nagy családba -, megkaphatjuk ezt a mozdíthatatlan és állandó fogódzkodót, ha képesek vagyunk a félelem könnyeitől vak szemünket Atyánkra fordítani, mert Ő megígérte:

„veled leszek, el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled” (Józs.1;5.)

Ezzel Ő nem azt mondja, hogy nem lesz semmi problémám, nem érhet kár, szenvedés, csalódás, vagy bármiféle megpróbáltatás, hanem, hogy mindezekben is számíthatok Rá, aki elég hatalmas ahhoz, hogy  megtámogasson földi pályafutásom során szembekerülő nehézségeimben.

A Biblia arra bíztat, hogy ne magamban, vagy bármilyen fizikai világban található menekülő útban bízzak, hanem:

 “… legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.

Annakokáért vegyétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével; Mindezekhez felvevén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az idvesség sisakját is felvegyétek, és a Szellem kardját, amely az Isten beszéde:

 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért.” (Ef. 6;10-18.)

Itt az Isten fegyver-arzenálja egy részének leírását találjuk, amelyeket Ő biztosít nekünk. Ezek láthatatlan fegyverek, mivel az ellenség is a szellemvilágból való. Óriási hibát követnénk el, ha nemcsak, hogy nem ismernénk meg az ellenséget, hanem netán lebecsülnénk. Előző írásaim között szerepel a sátáni hordák leírása, amiket ez az igerész a sötétség világbíróinak, a gonoszság fejedelemsége szellemeinek nevez.

A Biblia profetikus írásaiban találjuk, hogy az idő múlásával ezek az erők egyre koncentráltabban támadnak (Máté 24;3.12.), egészen a Fenevad globális birodalmának megalakulásáig, majd a végső, armageddoni háborúig. (Jelenések Könyve 16;14.16)

Az Ef.6.-ban felsorolt fegyverek azonban minden Jézusban hívő embernek elégséges védelmet biztosítanak az ellenség térfelén is. De hogyan is használjuk ezeket a fegyvereket?

1.Övezzük körül derekunkat igazlelkűséggel. Mi is ez? Mindenképpen a végleges választás kifejezése, egyenesség, egyértelműség: Jézusé vagyok, átadtam neki az életem, és ehhez vagyok hűséges. Ezt tükrözi életvitelem. Szavaim nem két, vagy többértelműek, és tetteim is összhangban állnak azzal, amit képviselek:az evangélium szolgálatát. (Mindegy, hogy ki vagyok: vezető ember, vagy háziasszony, azon vagyok Jézushoz hű, amit kaptam.)

2.Igazság mellvasa: ez az a páncél, amit Jézus Igazsága képvisel életemben. Az Ő vére mosta le bűneimet, ezért vagyok Isten előtt igaz ember, ezért semmi joga a Sátánnak hozzám, és mivel az ördög egy „jogtudor” ezt tiszteletben kell tartania. Az más kérdés, hogy hazudik, de mi csak ragaszkodjunk az Igazsághoz. „Pajzs és páncél az ő hűsége” (91.Zsoltár 4.)

3.Lábamon a békesség saruja: a jogos (de főleg a jogtalan) haragot eldobva, a megbocsátásra és békességre törekszem. (Kis kitérő: a pszichológia is ismeri azt jelenséget, hogy a tartós negatív indulatok mennyire személyiség rombolóak, arról már nem is beszélve, hogy haragommal egy szikrát nem változatom meg ellenségem „hozzámállását”) Jézus magát a Békesség fejedelmének nevezi: tehát ezúttal a saját árnyékomon átlépve, a sérelmeket hátam mögé dobva, békességre törekszem magam is.

4.Hit pajzsa: ezt alighanem megmagyarázgatni sem kell. A hit az a kőszikla, amin állok! Ezt a Kősziklát Jézusnak hívják! (5.Móz.32;4.) Szilárd alap ahhoz, hogy megtartson, még ha rogyadozna, vagy meg-meginogna is a lábam, semmi félnivalóm nincsen ENNEK tudatában.

6.Üdvösség sisakja: Nyomatékos, hogy a Biblia az üdvösséget épp sisak formájában állítja elénk itt. Az emberi tudat, gondolatok képesek megzavarni a szívből jövő hitbeli biztonságérzetet. Ezért jó, hogy alaposan végiggondoljuk, hogy az üdvösség Isten ingyen ajándéka, és Ő ezt az ajándékot örökre adományozta azoknak, akik az Ő hívó szavára „igen”-t mondtak.. Ha pedig Ő Jézusban ezt odaadta, kicsoda vehetné el? Az örök üdvösség perspektívájában kérdi a zsoltáros: „Istenben bízom, nem félek, ember mit árthatna nékem”? (Zsolt.56;12.)

7.A Szellem kardja: Ez pedig Isten beszéde, a Biblia. Ahhoz, hogy a Biblia szellemi karddá váljon számunkra és ne maradjon egy könyv, meg kell személyesen ismerni a Szerzőjét: Így lesz élővé, és hatóvá, valóban élesebbé minden kétélű fegyvernél a láthatatlan, de annál aktívabban támadó és pontosan az ige által beazonosítható ellenséggel szemben.(Zsid.4;12.)

Végül az idézett igeszakasz úgy fejeződik be, hogy „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által”.
Tehát a fegyvereket újra és újra meg kell vizsgálnunk: Igazítsuk meg fejünkön az üdvösség sisakját, ha az előző napi harc után kissé csálén állna a fejünkön, vagy a békesség saruja lötyögne a lábunkon leeséssel fenyegetve. Húzzuk szorosabbra az igazlelkűség övét és a Szellem kardját se legyünk restek megvizsgálni: elég éles-e?

Minden napnak a harcát meg kell harcolnunk, de Isten megígérte, hogy e szellemi fegyverek elég „erősek ..az erősségek lerontására” (2.Kor.10;4)

Jézus szavaival búcsúzom: „ Ne félj, csak higgy” (Márk5;36.)

Ifj.Lehoczky József: Bábel tornya!?Isten temploma!?


                       Előszó

  E füzetsorozat megírását azért kezdtem el, mert újjászületésem (1985.) óta foglalkoztat az az égető kérdés, mi a baj az Eklézsiában, ami miatt nem látjuk beteljesedni azt az egységet, isteni jelenlétet, erőket, jeleket és csodákat, melyet az Úr Jézus Krisztus megígért tanítványainak, s melyért imádkozott. Ennek legfőbb okát abban látom, hogy a hívők hitben csecsemőként élik az életüket, és nem növekednek fel az érett férfiúságra, sőt nem is törekszenek rá. Pedig csak az érettségben lehetünk egyek, mikor már nem hajt a tanítások szele ide-oda. Mikor az Úrtól elhívott „szolgák”, apostolok, próféták, tanítók, evangélisták, pásztorok, és egyéb szolgálók egymást kiegészítve, összhangban, harmóniában képesek munkálkodni, és nem túllicitálva egymást. A Sátán célja, hogy gyermeteg korban tartson minket, mivel így ő irányíthatja az eseményeket, és gátolhatja a Menyasszony felkészülését a Bárány menyegzőjére. A Szent Szellem várva-várt esője nem a missziós programjaink sikerétől függ, hanem a szívünk állapotától. A mi Urunk pedig meg akarja tisztítani a Menyasszonyt a „víznek fürdőjével, az IGE által”. Az Igében megtalálunk mindent, ami ahhoz kell, hogy felnövekedve felkészüljünk, mint egy test a Krisztus fogadására. Még a vezetők is éretlenek, nem azért mert most tértek meg, hanem mert nem kaptak kemény eledelt csak tejet. Ezért vannak a szakadások.

  „És adok nékik gyerkőcöket fejedelmekül, és gyermekek uralkodnak rajtok. És nyomorba jut a nép; egyik a másik ellen, ki-ki az ő társa ellen támad, a gyermek az öreg ellen, becstelen a tisztes ellen;” (Ézs. 3,5-6.)

  Ezekben a füzetekben adom közre azokat az igei kinyilatkoztatásokat, melyekre az Úr tanított az elmúlt 19 évben. Mivel rész szerint van az ismeret, ez nem a teljesség, de hiszem, hogy hozzájárul a szentek felnövekedéséhez, ha nem csak hallgatói, de cselekvői is leszünk az Úr Igéjének. „Mindent megvizsgáljatok, ami jó azt megtartsátok.” Szeretném ha ezek az írások felkeltenék bennetek az Isten igéje utáni szomjúságot.

  Az Ószövetség nem egy letűnt korszak emléke csupán, hanem árnyéka a Krisztusnak, s így sokat elárul belőle, bár nyilvánvalóan nem testileg értendő. Mindez okulásunkra lett megírva, hogy elkerülhessük a Sátán csapdáit. Isten csak egyféleképpen értette, amit leíratott, és magunkat csapjuk be, ha mi nem úgy értelmezzük az Írást, ahogy Ő. Aki mást becsap, az csaló, de milyen az, aki magát csapja be? Az bolond! Ne legyünk hát bolondok! Kérjük az Urat, hogy tudjuk úgy érteni az Igét, ahogy azt Ő gondolta.

  Nagy hiba a generációs ellentét, mely az Eklézsiában is működik. Egy-egy új mozgalom elveti az előző hibáit, ezzel együtt az értékeit is elveti, s így nagyon hamar hasonló hibákba esik. Csak a külsőségek változnak, de az elhajlások ugyanazok. Kiöntjük a fürdővízzel együtt a gyereket is.

  A szakadásokban megsérült lélekkel nem a helyes következtetéseket vonják le. Talán nincs is olyan vezető, aki ne élt volna át szakadást valamilyen gyülekezetben. Szükséges, hogy lelki gyógyulást kérjünk a Szent Szellemtől, és ne elégedjünk meg a felszínes, sematikus válaszokkal, hanem kutassuk az Igét, ássunk a mélyre, s a Kősziklára építsünk, csak így lehet helyes a látásunk.

  „Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.” (Ézs. 1,5-6.)

  Tudjuk, hogy Krisztus teste a Gyülekezet. Sajnos akik ma az Egyházban fejként vannak, azok mind lelkileg sérültek, betegek. Valóban néha az az érzése az embernek, hogy ebben a testben nincs egy ép tag sem. Sajnos a sérülések nem lettek kezelve, a szívek nem lettek ápolva, sokan sebesült lélekkel vezetnek gyülekezeteket, s így csak újabb sérüléseket okoznak egymásnak. A gyógyuláshoz idő kell, várni kell az Úrra. Sajnos a hívők nem tudnak várni, hasonlóképpen mint Uzzá. A vezetők még kevésbé, akárcsak Saul. Ez biztos bukást eredményez. Csak az idő nem gyógyítja be a sebeket, meg kell térni, megbánni, bocsánatot kérni és megbocsátani, s ha lehet jóvátenni.

  Most van az ideje, hogy Krisztus helyreállítsa az Ő testét, és megtisztítva felékesítse, mint egy menyasszonyt. Ő már felkészült a menyegzőre.

  „Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre.” (Zsid. 6,1.)

  Mennyei Atyánk, kérünk nyisd meg az értelmünk szemeit, hogy úgy tudjunk Téged megismerni, ahogy Te ismersz minket, és megértsük a Te gondolataidat, hogy hasonlóvá váljunk Hozzád! Gyógyítsd be a sebeinket, hozz megújulást, kérünk! Az Úr Jézus Krisztus nevében:

Ámen!

 

 

Bábel tornya ?? Isten temploma!?

  1Móz.10,8-12.

  „Kús nemzette Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a Földön. Hatalmas vadász volt ő az Úr előtt. Ezért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. Országa először Bábelben, Erekben, Akkádban és Kalneában, Sineár földjén volt. Arról a földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbot-art, Kelahot és Resent, ezt a nagyvárost Ninive és Kelah között.”

  1 Móz.11,1-9.

  „Az egész Földnek egy nyelve és egy beszéde volt. Amikor útnak indultak keletről, Sineár földén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek a teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész Föld színén. Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a tornyot, amelyet az emberek építettek. Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghez vigyék mindazt, amit elterveznek. Menjünk csak le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész Föld színére, és abbahagyták a város építését. Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész Föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész Föld felszínére.”

  Noé egyik fia volt Khám, aki tiszteletlen volt vele, ezért Noé megátkozta őt. Khám fia volt Kus, aki nemzette Nimródot. Tehát Nimród Noé dédunokája hatalmaskodni kezdett a többi ember felett. Ez volt az első a Bibliában, ahol hatalmaskodásról van szó. Azóta minden emberi rendszer azon alapszik, hogy az egyik ember a másikon hatalmaskodik. Ám Isten országában ennek nem így kellene lennie.

  Itt nyolc város neve szerepel, amiket Nimród épített. Nyilván ő uralkodott is ezekben, ez volt az ő országa. A városok közé tartozott Ninive is, aminek későbbi történetét ismerjük Jónás könyvéből.

  Nézzük a történetben megbúvó szándékokat, s hogy mi a tanulság belőlük az Eklézsia számára ma. Először az egész Földnek egy nyelve volt. Igen jó lehetett. Mindenki értette egymás nyelvét. A Pünkösdi csoda által mintha Isten ezt állította volna helyre, illetve ízelítőt adott abból a csodálatos egységből, mely egykor lehetett. Az első gyülekezetben Istennek a jelenléte és az Ő vezetése irányította és tartotta össze a hívőket. Az Ige azt mondja: „Szívük, lelkük egy volt.” Mint ahogy Bábelben egy nyelvet beszéltek.

  Az Úr első utasítása Noé számára az volt, hogy széledjenek szét, és hajtsák uralmuk alá a Földet. Ez az utasítás nagyon hasonlít arra, amit Jézus mondott tanítványainak a Mt.28,19-20.-ban (misszióparancs) azaz, hogy „menjetek széles e világra, és hirdessétek az evangéliumot ...” Az első tanítványok ezt is tették. Így jutott el az evangélium az egész akkor ismert világba. Később a missziói aktivitás csökkent, és az evangéliumnak a világ minden tájára való eljuttatása helyett az összegyülekezés vált elsődleges céllá. Hogy a hívők ne széledjenek szét, a vezetők igyekeztek emberi eszközökkel összetartani a közösségeket. Hasonlóan ahhoz, ahogy Noé dédunokája (Nimród) idejében az emberek már letelepedtek. Az Úrban való bizalom helyébe az emberi biztonság keresése lépett. Ez megérthető, hiszen a 2. és 3. században igen erőteljes üldözés érte a hívőket. Minden ember biztonságra vágyik, és szüksége is van rá. Míg az ember (Ádám) Istennel jó kapcsolatban volt, Isten biztonságot adott neki, nem vette észre, hogy meztelen (kiszolgáltatott), hiszen az Úr gondoskodott róla. A bűneset óta az emberek állandóan emberi biztonságot igyekeznek keresni. Ezért alkotnak különböző szervezeteket. A torony építésnek is ez az egyik indítéka.

  Miután Nimródék letelepedtek, azt mondták: „Szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk a Földön!” Úgy gondolták, hogy valami külső dologgal biztosíthatják az egységüket, a fennmaradásukat és az „identitásukat”. Ez jelenthet számukra biztonságot. Az ember becsvágya jut kifejezésre abban, amikor magának nevet akar szerezni. Az édenkerti kísértésnek is ez volt az egyik összetevője, és hasonló történt szellemileg az Eklézsiával is. Az egységesített szervezet lett a gyülekezet biztonsága. Biztonság a támadások ellen. A tömegben az ember biztonságban érzi magát, de ez egy hamis biztonságérzet. A történelem is azt bizonyítja, hogy a tömegek általában nem jól döntenek, nem a jó dolgok mellé állnak, és a vezetők által nagymértékben manipulálhatók.

  Az apostoloknak nem ez jelentette a biztonságot: a börtönből angyal szabadította ki Pétert; Pált a megkövezés után a szentek imáira Isten feltámasztotta. Az élő Isten jelentette az egyedüli biztonságot, a megtartó, és egyben összetartó erőt. Nem külső erő, nem teológia (dogmák), vagy jól szervezett közösség, vagy akár közös anyagi célok jelentették az egységet. Szívük, lelkük volt egy; köztük valóság volt, hogy „egy testbe merítkeztek be” és „egy Szellemmel itattattak meg”. Kívülvalók így tettek bizonyságot erről: „Az Isten van közöttetek”, és nem tudtak újjászületés nélkül csatlakozni a gyülekezethez. Még látásbeli különbségek sem tudták őket szétválasztani vagy egymással szembefordítani, ahogy ezt Péterék és Pál közt is látjuk: A különbözőség ellenére egységben maradtak.

  Az első század végén már mutatkoztak az elhajlás jelei. Erről az Igében is olvashatunk, hiszen a Szentírás említést tesz arról, hogy némelyek nem tiszta szívből, hanem versengésből hirdették az evangéliumot. Voltak, akik a gyülekezetben különbnek kezdték tartani magukat a többieknél. A 3Ján.9.-ben olvassuk, hogy Diotrefész elsőbbségre vágyott, és ezért másokat kizárt a gyülekezetből. Még János apostolt sem fogadta el.

  Mindez párhuzamba hozható azzal a történelmi helyzettel, amikor Nimród hatalmaskodni kezdett az emberek fölött a korabeli világban. Az Ige azt írja, hogy Bábel volt az ő országának a kezdete. (1Móz.10,10.) Tehát az ő hatalomra való törekvése és Bábel tornyának építése szorosan összefüggött. A korai gyülekezetben hasonló folyamatok mentek végbe: a presbitériumokban némelyek a többiek véleményét elnyomva diktálni kezdtek.

  Erről ír Pál a 2Kor.11,19-21. „Hiszen ti okosak vagytok, mégis szívesen eltűritek az eszteleneket: mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. Szégyenkezve írok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk.”

  Egyre többen kezdtek a hívők közül evilági gazdagságra, elismerésre szert tenni. Egyre kevesebben voltak, akik teljes erővel szolgálták az Urat. Így azokat, akik ezt tették, különbnek tartották. Ami mindenkinél természetes kellett volna, hogy legyen; - hogy teljes odaszántsággal szolgálja az Urat, és az Úr bizonyságot tesz jelekkel és csodákkal - az egyre kevesebbek kiváltsága lett.  Őket különleges felkenteknek kezdték tekinteni.

  A Jelenések könyvében a gyülekezeteknek szóló részekben olvasunk a nikolaitákról. Watchman Nee: A hét gyülekezet című könyvében részletesen kifejti, hogy a „nikolaosz” szó jelentése az, hogy a „népet legyőzni, uralkodni”. Az efézusi gyülekezetnek azt üzeni az Úr, hogy „az megvan benned, hogy gyűlölöd a Nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök.” (Jel.2:6) A pergamoni gyülekezetnek azt írja: „Nálad is vannak olyanok, akik szintén a Nikolaiták tanítását tartják. Térj meg tehát!” (Jel.2:15) Két dologról olvasunk itt: cselekedetekről ill. tanításról. Tehát a Nikolaiták cselekedetei, amikor egyesek különleges felkentnek tartva magukat, a véleményükkel elnyomják mások vélekedéseit. A folyamat így alakult a századok során is: először némelyek kezdtek mások felett uralkodni, majd később a Bibliából tanításokat hoztak arra, hogy rajtuk keresztül Isten különleges módon tapasztalható meg, ami őket a többi hívő fölé helyezi. Sőt aki nem ért egyet velük, az Isten ellen lázad. Azt tanítják, hogy Kóré fiaihoz, illetve Mirjámhoz hasonlóan, betegségek, sőt még halál is lehet ennek a következménye. Isten a Jelenések könyvében határozottan kifejezi, hogy Ő ezeket a cselekedeteket gyűlöli, és hogy ezekből a tanításokból meg kell térni. Az apostoloknál ennek a cselekedetnek, és tanításnak nyomát sem találjuk, pedig ők mindenkinél különbnek tarthatták volna magukat, hiszen együtt jártak Jézussal, ismerték Őt személyesen. A folyamat ma is általában így zajlik, hogy mások kezdik a sikeres szolgálónak mondani, hogy az Úr rajtad keresztül különlegesen cselekszik, és Ő talán gyenge ezeknek a testvéreknek azt mondani, hogy ne mondjatok ilyeneket, mert nem akarja őket megsérteni. Mivel aztán sokan mondják ezt, kezdi elhinni, és kezd egyre arrogánsabban vezetni. Mások eleve hatalomvágyból ragadják meg a vezetést. Pál kicsit ironikusan Péteréket fő-fő apostoloknak nevezi, és azt mondja: velük én nem törődtem, hanem azt tettem, amit Isten mondott. Nyilván nem Péterék tartották magukat fő-fő apostolnak, hanem a testies testvérek, és Pált sokszor hozzájuk hasonlították, és lenézték, mivel testileg nem ismerte Jézust.

  Ma is sokszor a gyülekezetnövekedési ambíciók mögött a vezetők hatalomvágya áll, ahogy Nimród hatalomvágya összefüggött a torony építésével. Nyilván ha egy vezető mögött egy nagy gyülekezet áll, az nagyobb tekintélyt jelent az emberek előtt, hiszen a demokráciában a szavazatok száma a döntő, s így a népszerűség igen fontos. Jézus ellenben azt mondja: „Jaj nektek, ha minden ember jót mond felőletek!”

  Jézus a Mt.20,25-27.-ben (Mk.10,42-43.) azt mondja: „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.”

  Péter pedig ennek értelmében így ír: (1Pét.5,1-4.) „...Legeltessétek az Isten közöttetek lévő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.”

  Az Istenhit önkéntes, arra senkit sem lehet kényszeríteni, mert ezáltal értelmét veszti. Aki helytelen indítékból fogadja el a keresztyén tanítást, és az Isten országát nyerészkedésre akarja használni, az nem lehet kedves az Úr előtt. Isten nem a külsőt nézi, hanem látja az ember szívét, legrejtettebb szándékait. Még magadat is be tudod csapni, de Őt nem lehet becsapni. Keresztyénné válni elsősorban nem külső változást jelent. Az csak következménye a belső szabadulásnak.

  A harmadik századra egy-egy ember került a gyülekezetek élére. Írásos feljegyzések szerint a keresztények Róma püspökét kezdték az egyház legfőbb vezetőjének tartani. Nagy Konstantin idejére az elhajlás olyan mértékű volt, hogy a türelmi rendeletet, mint Istentől jövő áldást üdvözölték. A politikailag megváltozott helyzetben a hívők gazdasági és politikai előnyre tehettek szert, ezért egyre többen csatlakoztak a gyülekezethez érdekből. Már nem az újjászületés és a megváltozott élet volt a gyülekezethez való tartozás kritériuma, hanem bizonyos hitbeli nézetek elfogadása, a keresztvíz felvétele, mely megtérés nélkül is lehetséges volt. Ezután egy hatalmas, világméretű szervezet jött létre, mely politikai és gazdasági nagyhatalommá vált, és minden másképpen gondolkozót üldözött. Több évszázaddal később, mikor teljes volt az elhajlás Isten Igéjétől (a Biblia tiltott volt az egyházban!), a reformáció által Isten egy megújulást hozott. Ám sajnos ugyanezek a negatív folyamatok az újdonsült egyházakban is nagyon rövid idő alatt végbementek, és a mai napig sajnos megfigyelhetőek minden új megújulási mozgalom életében.

  Bábelben egy torony építéséről gondolták, hogy majd összefogja őket. Azt mondták: „Olyan tornyot építsünk, melynek teteje az eget érje!” Biztos, hogy nem csak a természettudományokban való járatlanságuk mondatta ezt velük. Szándékuk hasonló volt ahhoz, mint amikor az emberek saját cselekedeteik által akarják Istent elérni. A különböző egyházakban ez más és más módon jut kifejezésre, ám mindegyikben fellelhető.

  Bábelben a tornyot égetett téglából építették. Isten ez által a leírás által nem technológiai ismereteket akart velünk közölni. A téglavetés példája is szellemi tanulsággal szolgál a Gyülekezet számára. Mint tudjuk, Isten gyülekezetét az Ige Isten templomához hasonlítja, mely nem fizikai, hanem szellemi ház. Érdemes akkor megnéznünk, hogy Isten templomának építéséhez milyen építőanyagot használtak! Az 1Kir.5,31. tanúsága szerint faragott kövekből építették fel Isten templomát. Péter mondja, hogy mi magunk is ÉLŐ kövek vagyunk. (1Pét.2,5.)

  Hasonlítsuk össze a kiégetett téglát és a faragott követ! A tégla úgy készül, hogy az alapanyagból képlékeny masszát készítenek, azt sablonba döngölik, majd magas hőfokon kiégetik. Így egyforma alakú „téglákat” nyernek. A téglákat nagyüzemben lehet előállítani, és gyorsan lehet belőlük építkezni, hiszen egyformák, mindegyik mindegyikhez illeszthető. Ezért gondolták azt, hogy ebből olyan hatalmas tornyot tudnak majd építeni, hogy teteje az eget éri. Mit jelent mindez szellemileg?

  A képlékeny massza a gyülekezet építésénél úgy készül, hogy az emberek személyiségét megtörik. Sokszor nem tiszta, és világi módszerek segítségével érik ezt el: erős, tekintélyen alapuló tanítások, ezek tréningszerű sulykolása, manager-tréning jellegű tanfolyamok tartása, jelmondatok hangoztatása, megfélemlítés, nyilvános megszégyenítések Isten Igéjére és a Szent Szellem vezetésére való hivatkozással, lázadónak való kikiáltás, barátságok szétválasztása, beavatkozás az emberek magánéletébe Isten akaratára való hivatkozással, és még sorolhatnánk. Például egy magyarországi gyülekezetben a “Főpásztor” a vezetőkkel havonta kitöltetett egy kérdőívet (checkup), melyben még a szexuális életükről is számot kellett adniuk. Később az egyikük ellen az volt a fő vád, és a lázadásának bizonyítéka, hogy nem töltötte ki ezt rendszeresen. A cél, hogy így a tag a gyülekezetben uralkodó értékrendet, teológiai nézeteket és viselkedési formákat teljes mértékben magáévá tegye, olyannyira, hogy úgy érezze, ez ad neki szilárdságot. Sablonosan kezd gondolkozni, hinni, viselkedni, és fél is ezeket a sablonokat elhagyni. Szinte kiégetődik, és egy vallásos keménység (bigottság) jellemzi. Nem csak a történelmi egyházakban, hanem a leghaladóbb karizmatikus gyülekezetekben is megfigyelhető ez. Az így tanított hívők bármilyen feladatot szívesen ellátnak, melyet vezetőik rájuk osztanak, mivel úgy tekintik a feladatot, mint Istentől számukra rendelt küldetést. Jobban figyelnek a vezetőikre, mint az Úrra. „A pásztor azt mondta!” kijelentés nagyobb tekintéllyel bír a szívükben, mint „az Úr azt mondta” vagy „a Bibliában ez áll”. Sokszor az emberek közti szimpátiát, barátságokat, „lelki kapcsolatokat” károsnak tartják. A szervezet céljai és érdekei a személyes kiteljesedés elé kerülnek. S valóban sokan kiégettekké válnak. A vezetők azon igyekeznek, hogy mindenki ugyanúgy gondolkozzon, és viselkedjen, mert ezt gondolják egységnek. Így gondolják sikeresnek a gyülekezetet. Ez egy hamis, látszat egység, sablonosság.

  Pál nem használta emberi tekintélyét a tanításnál, hanem természetesnek vette, hogy a Bérea beliek „naponta kutatják az Írásokat, hogy így vannak-e ezek”, ahogy Pál tanítja. Őket az Ige „nemesebb lelkűnek” mondja. (Apcs.17,11.) Péter, mikor a jeruzsálemi testvérek számon kérték, hogy miért ment be egy pogány (Kornéliusz) házába, készségesen beszámolt az ott történtekről. Természetesnek vette, hogy el kell számolnia a tetteivel a testvéreknek. Mikor látták, hogy Isten cselekedett Kornéliusz házában, megváltoztatták egész teológiájukat, amit gyerekkoruktól kezdve tanultak, és dicsérték az Istent, mivel a pogányokra is kitöltetett a Szent Szellem. (Apcs.11,2-3.) Mindez azt mutatja, hogy alázattal voltak Isten és emberek előtt.

  Sajnos ma sok vezető úgy gondolja, hogy azáltal építhet nagy gyülekezetet és biztosíthatja a gyülekezete egységét és növekedését, ha egyszemélyben vezeti, mint egy „diktátor”. Sokszor már azt is lázadásnak tartják, ha a testvérek felvetik, hogy miért hozott bizonyos döntéseket. Úgy gondolják, hogy nem kötelesek az „egyszerű tagoknak” magyarázattal szolgálni, mert úgysem értenék meg az Isten vezetését. Ebből alakult ki az a tanítás, miszerint csak bizonyos beavatottak, hozzáértők, „felkentek” képesek megtudni mit mond Isten, és hogyan kell érteni Isten Igéjét.

  Ezzel szemben Isten temploma faragott kövekből épült. Mit jelent ez? Azt, hogy a kőnek az állagát nem változtatja meg az Úr, csupán a felesleget faragja le róla, formálja. A kövek különböző méretűek és alakúak lehetnek. A hasznosságuk nem attól függ, hogy mekkorák és milyen alakúak, mennyire látványosak, hanem hogy a helyükön vannak-e. Mindegyik követ külön-külön faragja a mester a terve szerint, attól függően, hogy milyen funkciót fog az adott kő az épületben betölteni. Azért kell őket egyenként faragni, hogy a mellettük levő kövekkel minél jobban összepasszoljanak. Egy-egy kő csak a maga helyére illik. Ha nem kerül oda, hiányzik az épületből, és ugyanakkor haszontalanná is válik. Ez szellemileg tekintve azt jelenti, hogy az emberek személyiségét nem kell megváltoztatni, hiszen az Istentől való, veleszületett képességekkel és adottságokkal. Ő elhívott minket már a világ megalapítása előtt. Már az anyaméhben ismert mindnyájunkat. Isten mindenkit egyenként a kezébe vesz és átformál az Ő terve szerint, megszabadít a bűntől, kötelékektől, lelki gyógyulást ad. Az emberek közt különbségek vannak mind mentalitásban, mind képességekben, gondolkodásmódban, még az Isten megismerésében is. Ezek nem gyengítik az épületet; a fontos az, hogy mindenki kiformálódjon Isten terve szerint, arra a feladatra és elhívásra, amit Isten neki szánt az Ő templomában. Arra kell segíteni egymást, hogy Isten akaratát megtaláljuk és minél jobban be tudjuk tölteni. Ahogy egy követ sokféle eszközzel formálnak, úgy az Úrnak is sokféle eszköze van a mi átformálásunkra. Legfontosabb eszköze az IGE.

  A kövek közti kapcsolat létfontosságú az épület szilárdsága szempontjából. Mennél inkább egymáshoz simulnak a kövek, illenek egymáshoz, annál erősebben kötődnek egymáshoz. A templomépítésnél beszámol az Ige egy rendkívüli dologról:

  1Kir.6,7. „Minthogy a templom építésekor már készen kifaragott kövekből építettek, sem kalapácsnak, sem vésőnek, sem egyéb vasszerszámnak a zaja nem hallatszott a templom építésekor.”

  Vajon ez miért így történt, és mit jelenthet ez szellemileg az eklézsiának? Ha folytatjuk a gondolatmenetet, megláthatjuk, hogy a testvéreket nem a gyülekezeti munkások faragják, hanem az Úr alakít mindenkit, és a gyülekezet felépüléséhez már nem kell alakítani a tagokat a gyülekezet vezetőjének terve szerint, hanem segíteni kell megtalálni a helyüket. Az a rengeteg viszály, feszültség, szakadások az eklézsiában olyan, mint a kalapácsok és vasszerszámok hangja, mely abból adódik, hogy alakítani próbálják az embereket. Ezek sajnos megbotránkoztatják a kívülvalókat, és sokakat tartanak távol a hittől. Isten temploma csendben, zajok nélkül kell, hogy épüljön, mivel az Úr alakítja a tagokat, és helyezi el a gyülekezetben, ahogy Ő akarja. Jobban kellene az Úrra figyelnünk és Benne bízni. Pál bízott benne, hogy a jó munkát, amit elkezdett az Úr bennünk, azt be is fejezi az Ő eljöveteléig. A szolgálók dolga, hogy Isten eszközei legyenek és szolgáljanak. Ha ezzel a látással és Úrra figyeléssel lennénk, akkor ez a csoda megtörténne Krisztus teste épülésénél is, hogy más szervezetekkel ellentétben a gyülekezet nem lenne hangos a belső összeütközésektől, viszályoktól, szakadásoktól. Az Úrra kell bíznunk az alakító munkát, és hagynunk kell, hogy Ő alakítson minket. A jól ismert Ige, az Ef.4,16. pont erről beszél:

  „Az egész test pedig az Ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.”

  Azt hiszem, minden keresztyén vágya, hogy így épüljön az eklézsia, csendben, szeretetben, az Úr jelenlétében, nem emberek által, hanem Isten által.

  A Zsid.11,10.16. arról beszél, hogy Ábrahám, aki hite miatt minden hívő atyja, „...várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten.”

  A templom lett a példája az Úr által tervezett és alkotott Isten egyházának, míg Bábel az emberek által alkotott szervezeteknek, egyházaknak, amelyeket Isten elérésének szándékával hoztak létre. Ne mondjuk azt, hogy a mi gyülekezetünk nem lehet Bábel, mivel Jézusban hiszünk, vagy a Szent Szellemmel betöltekeztünk. Mindaz, amiben emberi ambíciók érvényesülhetnek Isten vezetése helyett, az hasonlóvá lett Bábelhez. Ez nem a külső megjelenéstől, az istentiszteleti rendtől függ, hanem a szívekben dől el. Isten országa nem láthatóan jön el, hanem a szívünkben van. Tisztítsuk hát meg a szívünket, és térjünk vissza az Úrhoz, Őrá bízva mindent, és szolgáljunk alázattal az Ő testében.

  Nézzük tovább, milyen tanulságokkal szolgál az Ige nekünk. „A földi szurok lett a habarcsuk”, vagyis az tartotta össze a téglákat. Szükség volt valami külső összetartó erőre a tagok között, és a földi szurok volt ez. Ma is valóban földi, és sokszor nem éppen tiszta (szent) dolgokkal igyekeznek az egyházat összetartani. Ezek lehetnek nagy szervezetek, szervezeti szabályzatok, fennkölt beszédek, szép műsorok, kellemes időtöltések, anyagi érdekek, segélyek, pozíciók adása, fizetett álláslehetőségek, jó baráti társaság, klubok, üdvösség ígérete, áldás ígérete, vagy megfélemlítés, kitagadás, stb.

  Ezzel szemben a faragott (élő) köveket nem kell semmi külső erővel összetartani, mert belső erő (gravitáció), a SZERETET tartja őket össze. Ez az Úr templomának az egyetlen összetartó ereje, és ha ez nincs, akkor szétesik. Ez a személyes kapcsolatokban jut kifejezésre, és nem valami tömeghatásban, „csordaszellemben”. Isten nem tömegként kezeli a Test tagjait, hanem egyenként foglalkozik mindenkivel, tervezi és alakítja mindannyiunk életét, és a gyülekezet egybeépítését. Ef.4,15-16.

  A tisztátalan földi szurkot leplezi le az Ef.4,14. „...akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától....”

  Az Ef.4,11-16.-ban ezeket állítja szembe Isten Igéje, és leírja az Eklézsia felépülésének módját, ahogy az Úr építi: „És Ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Istenfia megismerésének az egységére, a felnőtt korra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestül Őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az Ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.”

  Olvassuk el ezt újból figyelmesen!

  Amelyik gyülekezet nem így épül és működik, az máris Bábellé vált.

  Itt értünk el az Úr válaszlépéséhez. Összezavarta a beszédjüket, hogy ne értsék egymást, s így ne tudják befejezni a torony építését.

  Az első gyülekezetben „szívük, lelkük egy volt”. De később viszályok kezdődtek, mintha nem értenék egymás nyelvét.

  Sokáig azt hittem, hogy az a sok szakadás az Ördög támadása és munkája. Lehet, hogy te is ezt hiszed? Nem értettem, hogy vajon a Sátán hogyan lehet ilyen erős, hogy ilyen hatásosan tud gyülekezeteket szétszakítani? Hiszen Jézus azt mondta, hogy az Eklézsián a Pokol kapui sem vesznek diadalt.

  Az Úr világosan mondta nekem: „A szakadások nem a Sátán műve. Isten szállt le és zavarta össze a gyülekezetek építőinek nyelvét, hogy ne értsék egymás szavát, ne értsék meg egymást, és szétszélesztette őket, hogy ne építhessék tovább Bábelt. Mindegyik megújulási mozgalom Istentől indult, de később bejött a világgal való barátság, a világ szeretete, mely ellenségeskedés Istennel. Bejöttek emberi ambíciók, pozíciók, dogmák, szokások, és így váltak Bábellé, ezért szakadásokat támasztott az Úr, hogy ne győzhessen az emberek dicsőségvágya, „...hogy egyetlen ember se dicsekedhessék az Isten előtt.” (1Kor.1,18-31.) Az Úr nem az emberekre haragszik, hanem tudja, hogy mivé válik az ember nagyravágyásában, ha „megy a szekér”, ha sikerülnek a tervei, ha Őnélküle épít egyházat. Az Úr ezzel minket akar megóvni a végső bukástól. Ez is az Ő eszköztárához tartozik. Lehet, hogy ezen most megütköztök, de ez is Isten Igéje, ahogy a Róm.1,24.-ben is az Isten lép fel az emberek ellen. Isten keményítette meg a fáraó szívét, az Úr küldött egy rossz szellemet Saulhoz is, Ő verte meg Heródest is felfuvalkodottsága miatt, stb.

  Tudom, nagyon keménynek tűnik a jó dolgokhoz szokott fülünknek, de Isten nem csak a szeretet, hanem az igazság is. Az Ő Igéje igazság! Azt tanították nekünk, hogy minden kellemetlen dolog az Ördögtől van, de ez nem igaz. Lásd: Zsid.12,4-11.; 1Kor.11,18-19.

  A rossz dolgok vannak a Sátántól. Nem biztos, hogy ami nekünk kellemetlen, az rossz is.

  A szakadás csak tünet, mely jelzi a korábban bekövetkezett elhajlást. Nem elég a tüneteket csillapítani, hanem meg kell találni az elhajlást, és visszatérni az Úr vezetéséhez.

  (Találkoztam olyan vezetővel, aki egy gyülekezeti szakadásból azt a tanulságot vonta le, hogy azért történt a szakadás, mivel kiengedte a kezéből a vezetést. Ezért később még jobban diktált a gyülekezetben, és ez még durvább elhajláshoz vezetett.)

  Elsősorban nem azzal lehet munkálni az egységet, ha közös találkozókat tartunk, bár ezek is jók és szükségesek, hanem ha szívből megtérünk a magunkválasztotta istentiszteletből, és megszívleljük a bábeli történet tanulságait, beleilleszkedünk az Úr templomába, alázatosan engedünk az Úr formálásának, betöltjük Isten tervét. Ha szívből megbocsátunk egymásnak, ha nem tartjuk magunkat, vagy valaki mást nagyobbnak a többieknél, hanem elfogadjuk egymást olyannak, amilyenné Isten alakít, elfogadjuk a különbözőségeket, természetesen a közös alapra építve, aki Jézus, a Krisztus. Ekkor Ő felépíti csodálatos templomát, ahol az Ő jelenléte lakozik. Ahol nem hallatszik „vasszerszámok” hangja.

  Bábel volt a kezdete Babilon városának, amely a fővárosa lett Babilon birodalmának.

  Bábel tornya nem más, mint Babilon nagytemploma (ziggurat), mely a bálványimádás helye és az emberi kevélység, a szellemi paráznaság szimbóluma lett. Ellentéte Isten imádatának a helye, a Jeruzsálemi templom. Izráelt az Úr iránti engedetlensége, bálványimádása miatt Babilonba hurcolták fogságba. Ez is szellemileg példázza azt, ami az eklézsiával is történik. Az Úr a keresztyéneknek a tőle való eltávolodásuk, a világgal való szövetkezésük miatt engedte, hogy beleessenek ezekbe a szellemi csapdákba. Szellemileg babiloni fogságba jutottunk.

  Az Ézs.14,12-14. Babilon királyát úgy hívja, hogy fényes hajnalcsillag, mely lehullott az Égről, a Földre esett. Mivel Sátán volt az égben a fény hordozója (Luciferos), de lázadása miatt letaszíttatott, Sátánnal azonosítja Babilon királyát, kinek az a szándéka, hogy az Isten csillagai fölé emelje magát, és a gyülekezet hegyén lakjon, hasonló legyen a Magasságoshoz. Tehát pont az igazak fölé akarja magát emelni, (mert az igazak fénylenek, mint a csillagok) illetve a gyülekezet fölé akarja helyezni trónját, hogy a keresztyének neki engedelmeskedjenek, őt imádják. Természetesen egy hívőt nem tud a Sátán nyilvánvaló bűnbe, bálványimádásba ejteni. Ezért igyekszik becsapni a keresztyéneket, hogy olyan dolgokat tegyenek és higgyenek, amelyek hasonlítanak a valódihoz, de nem az Úr akarata. Ezek emberi módszerek, ötletek, rendelések, szokások, hagyományok, kulturális tradíciók, és nem Isten rendelései. Igyekszik az Ellenség a figyelmünket a szívünk állapotáról elvonni, és a külsőségekre irányítani. Így a gyülekezetek vezetőinek figyelme is hajlamos a külső dolgokra terelődni. Pl. milyen öltözet van, milyen hangszerek, milyen zene, milyen liturgia, a vezetők elöl üljenek, akadémikus teológiai képzés legyen, saját templom (imaház), reprezentáció, image, reklámok, politikai befolyás, és még sorolhatnám.

  Az emberek biztonságra vágytak, mivel már nem voltak élő kapcsolatban a Teremtővel. Ezért építettek városokat. Tulajdonképpen a téglagyártás egy nagyszerű technológiai felfedezés volt, mellyel sokkal gyorsabbá és hatékonyabbá vált az építkezés. Elkezdtek ebben a módszerben bízni. Ez is hasonló a mai gyülekezet állapotához. Módszereket (sokszor világiakat) keresnek a hatékonyabb gyülekezeti fejlődéshez; ha valahol Isten nagy dolgot tett, azt tipizálni akarják, lemásolják, azt remélve, hogy így kaphatják meg Isten áldását. Ez történt az Úrtól adott rézkígyóval, amit Mózes állított. Amikor Isten adta, akkor a megmenekülést szolgálta, de nem a kígyó mentett meg, hanem az Úr. Később bálványként imádta a nép. Ezékiás volt az, aki végül darabokra törette a rézkígyót. (2Kir.18,4-5.)

  Ezékiás az Úrban bízott. Tehát nem a módszer tesz minket győztessé. Az Úr különböző módokon cselekszik, és a módszere nem tipizálható. Nem a jó „technológiák”, módszerek által épül fel az Isten országa, hanem a Benne való bizalom, az Igéje, és a Szent Szellem vezetése iránti engedelmesség által. Az Úr építi fel az Egyházát. Bábel példázza a technológiába vetett hitet is. A mai technikai társadalomban igazán látszik, hogy az emberiség problémáira a technológiai fejlődés nem hoz gyógyírt. A technikai forradalom sokkal több kárt eredményezett (környezetszennyezés, ásványkincsek kimerülése, még pusztítóbb fegyverek, az emberek eltunyulása, elidegenedés, magányosság, depresszió, stb.). Az emberek görcsösen próbálják az életüket biztonságosabbá, kényelmesebbé tenni, és egyre bizonytalanabb, egyre veszélyesebb lesz az élet. A probléma nem kívül van, hanem a szívekben. Ahogy a Róm.1.-ben áll: „...a teremtményt imádták a Teremtő helyett....” Így az eklézsia állapota is a hívők szívének állapotától függ, és nem a módszerektől.

  Az Újszövetség is beszél Babilonról. Most ezeket az igéket vizsgáljuk meg, az eddig leírtak fényében.

  Jel.14,8.; 16,19.; 17,1-18,24.

  Nem szándékom részletesen írni a nagy paráznáról, sem a Fenevadról. Erről a témáról a „Babilon misztériumvallása” című könyv szól. A parázna kifejezés azt jelzi, hogy olyan valakiről van szó, aki házastársán kívül mással létesít intim kapcsolatot. Illetve érdekből (pénzért) adja bájait. Isten többször is mondja Izráelnek, hogy bálványokkal paráználkodtak. Ha Isten népe bálványokat imád, az szellemi paráznaság. Tehát a nagy parázna nem a világ, hiszen ők amúgy is a Sátán hatalma alatt vannak (a világi hatalmak a Fenevad), hanem amikor az egyház szövetséget köt a világgal, szellemi dolgokban hallgat a világra, szellemi befolyást enged a világnak, keresi a világ elismerését, kegyeit, világi módon építi fel a gyülekezetet, világi módszereket használ a vezetésben, stb. ez szellemi paráznaság.

  Jak.4,4. „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik Istennek.”

  Pont ezek történtek a katolikus egyház kialakulásakor. A babiloni bálványimádó misztériumvallás (mely a Római Birodalomban is tovább élt) szokásai, szervezete, jelképei, babonái, ünnepei, szobrai, főpapi és elnyomó rendszere keresztyén köntösbe lettek öltöztetve. Nagy Konstantin türelmi rendelete után az emberek megtérés nélkül, tömegével csatlakoztak. Magukkal hozták a pogány szokásaikat, bálványaikat, és keresztény megfelelőket találtak nekik, hogy így elfogadhatók legyenek. Keveredés jött létre. Magyarországon szintén így történt István királynál. A hatalom megszerzéséért folytatott küzdelemben csak a katolicizmus elfogadása által kaphatta meg Nyugat támogatását, így az emberek érdekből vették fel a katolicizmust.

  De azt olvassuk, hogy Babilon a paráznák anyja. Ez azt jelenti, hogy vannak gyermekei. Ahogy látjuk is, hogy a Római Katolikus egyházból szakadtak ki más egyházak, és ők is szövetkeztek a világgal, államegyházakat hoztak létre, politikai, gazdasági hatalomra tettek szert, engedetlenek lettek az Úrnak. Mi köze az államnak az egyházhoz? Ma Magyarországon törvény van az állam és az egyház szétválasztásáról, mégis a Miniszterelnök 2001-es országértékelő beszédében keresztény államról beszélt. Mivel a hit mindenki saját, önkéntes, belső meggyőződése, ezért nem lehet törvénnyel kikényszeríteni. Az állam nem rendelkezhet az ember hitbeli meggyőződése felett.

  A nagy parázna a Fenevadon lovagol, ahogy az egyház hatalmat szerez a világban. Az egyházi vezetők tekintélyét a világi hatalom biztosítja, nem az Úr. Ez Babilon. A gyülekezetekben ma vagy diktatúra, vagy demokrácia működik, akárcsak az államban. Ez is a világ befolyása. A Mennyek országa Isten uralma, azaz teokrácia.

  Vajon mely egyházak a nagy parázna lányai? Minden keresztyén gyülekezet, amelyik beengedi a világot a gyülekezetbe. Akiknek fontossá válik, hogy a világ elismerje őket, bejönnek a hatalmi pozíciók, a pénz szeretete, a politizálás, világi vezetési módszerek, szervezeti hierarchia. Az összejövetelek tele vannak világi hatással, show-műsor lett az összegyülekezésből. (Jak.1,27.) A jól kidolgozott előadást, a tömeghatás által előidézett jó érzést azonosítják Isten jelenlétével. A pszichés hatást szelleminek mondják. A próféták is a saját lelkükből prófétálnak, akkor is, ha nem szólt az Úr.  Jobban kezdenek bízni a módszerekben, mint Istenben. Az ember kerül a középpontba (humanizmus), azt hirdetik, amit az emberek hallani akarnak. Ha az Úr már nincs köztük, akkor is megy minden szépen tovább. Hatalmaskodás, manipulálás működik köztük, a külsőségek fontosabbá váltak a szívek állapotánál. A tekintélyeseket, gazdagabbakat nagyobb tisztességben részesítik, mint a többieket. (Jak.2,1-4.) Közbenjáró réteg alakult ki. Már nem működik az egyetemes papság a gyakorlatban. Sokszor szinte szolgáltató iparrá vált a gyülekezet. Valaki így mondta: „Jó műsort adunk, ezért jó fizetés is jár.” Ezt egy karizmatikus gyülekezet vezetője mondta. Ezzel akarta igazolni, hogy miért él királyi módon az adakozásból.

  Elgondolkoztató, hogy a rendszerváltás előtt, mikor nehézségekbe ütközött keresztyénnek lenni, nem volt ilyen sok gyülekezet, és ennyi gyülekezeti tag sem. Ahogy a rendszerváltás jött, váltás lett a hívők közt is, sok új gyülekezet alakult, sokan kezdtek érdekből gyülekezetbe járni. Valahogy a világi változással együtt járt a keresztyének változása is, mintha a világ szelleme befolyásolná a gyülekezeteket. Jézus soha nem hibáztatta a társadalmi rendszert a hívők állapotáért, hanem azt mondta: „az Én országom nem e világból való...”. Máshol pedig: „nem e világból vagytok.” „Mi köze a hívőnek a hitetlenhez.”- mondta Pál. A történelem is azt bizonyítja, hogy az üldözés nem töri meg az eklézsiát, hanem tisztán tartja, és annál nagyobb erővel terjed. „A szentek vére magvetés”. A Szent Szellem munkáját külső erők nem gátolhatják meg csak belső bajok, a szellemi paráznaság az, ami erőtelenné teszi az eklézsiát, pedig Jézus szava szerint a „Pokol kapui sem vesznek rajta erőt”.

  Nézzük meg Bálám esetét, amikor prófétálni akar Izráel ellen, hogy ezáltal legyőzhetővé váljon Isten népe, de nem tudott rosszat mondani, mert az Úr tökéletesnek látta az Ő népét, és így csak áldást tudott adni. (4Móz.22.) De Bálám jól ismerte Istent, és tudta, hogy ha Izráel elfordul az Úrtól, és bálványokat kezd imádni, akkor az Úr fordul ellene, és az ellenség kezébe adja őket. Ezért azt tanácsolta Báláknak, hogy a lányaik csábítsák el a zsidó férfiakat, hogy házasodjanak velük, amit megtiltott nekik az Úr. Természetesen utána már könnyű dolguk volt a pogány feleségeknek, hogy bálványimádásra is csábítsák a hébereket. Ezért aztán az Úr ellenség kezébe adta őket, és így Bálák győzött végül. Azt olvassuk a Jel.2,14.-ben: „De egy kevés panaszom van ellened, mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanítását tartják, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbecsalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak.”

  Érdekes, hogy pont utána említi a nikolaiták tanítását, ami ezek szerint összefügg vele. Azt hiszem, Bálám története világosan értelmezhető szellemileg az eklézsia mai helyzetére is. Külső támadások nem tudják elvenni a gyülekezet erejét, nem tudják megakadályozni az áldásokat, mert azok nem a módszerektől, pénzügyi vagy politikai lehetőségektől függnek. Csak ha a testvérek szívébe be tud férkőzni a világ. Az nem baj, ha a gyülekezet, a hívők a világban vannak. A baj az, ha a világ van a szívükben. Jak.1,27. „Tiszta és szeplőtlen istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.”

  „Menjetek ki belőle, én népem” - mondja az Úr. Ez azt jelenti, hogy a szívünkből kell Babilonnak kijönnie. „A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat” - mondja az Úr!

  A keresztyének állapota ma olyan, hogy igazán aktuális ez a felszólítása az Úrnak, „hogy ne legyetek részesek bűneiben, és a rá mért csapások ne érjenek titeket.”

 

Bábel történetének a summája ez:

    * Az Eklézsia Isten temploma, amit Ő épít élő kövekből.
    * Ő formál egyenként minden tagot, és helyezi el a gyülekezetben.                     
    * A mi feladatunk az, hogy kapcsolódjunk össze szeretetben, és töltsük be a magunk elhívását.
    * Az Ő temploma így csendben, békességben épül szent házzá.
    * Ne engedjük, hogy a sikerorientált világ módszerei és lelkülete beférkőzzön a szívünkbe, és így a gyülekezetbe.
    * Az Úrba vessük a bizalmunkat! Ő a mi biztonságunk.
    * Ő az EKLÉZSIA feje, mi az Ő tagjai vagyunk egyenként.
    * Ne engedjük, hogy emberek az Úr nevében hatalmaskodjanak rajtunk!
    * Az Úrban bízzunk, és ne a Tőle kapott ajándékokban!
    * Kérdezzük meg Tőle, hogy mit tervezett a számunkra; mit akar, hogy cselekedjünk
    * Törekedjünk a szívbeli egységre, mert az Ő eklézsiája egy.
    * Ne szabjuk magunkat e világhoz, mert csak zarándokok és jövevények vagyunk itt. A mi otthonunk a mennyei Jeruzsálem.

 
 
 
 

Akinek van füle, hallja...!

 

Felhasznált és ajánlott irodalom:

SZENT BIBLIA

Abonyi Sándor: Merre tovább Gyülekezet?

Bán Megyeri Ferenc: Az Élő Isten gyülekezete

      A krisztusi egység akadályai

      A világbéke alaptörvénye

Benedikt Peters: Sem diktatúra - sem demokrácia

Broadbent: Zarándok Gyülekezet

Csia Lajos: Az örök reformáció

Derek Prince: Az egyház építése;

      Zűrzavar a gyülekezetben;

      Védelem a hitetéstől

      Az önátadás kegyelme

Hans Finzel: A vezetők tíz leggyakoribb hibája

Gene Edvards: Három király története

Christian A. Schwarcz: A Gyülekezet természetes

      fejlődése

Dick Iverson: Building Churches that last (angolul)

Rick Joyner: Háború és dicsőség

      Látomás az aratásról

      Krisztus ítélőszéke előtt

      Az elhívás

Tom Marshall: Vezetők és vezetés

Watchman Nee: A hét gyülekezet

      Az összetört edény

      Ülni, állni, járni

      A szolgáló testvér

Juan Carlos Ortiz: A szolgáló tanítványság útja

Erich Schnepel: Az út kezdete

Dr. Somogyi Imre: Kié a hatalom a gyülekezetben?


Hálás köszönet ifj. Lehoczky Józsefnek, hogy írását közzé tehettem.

 

A zsidó hit eredetének vizsgálatához vissza kell kanyarodni a zsidó nép eredetére.
Izrael a névadó, egy fontos bibliai személy: Eredeti neve Jákób, de Maga Isten változtatta Izraelre, a Vele való találkozás után. (1. Móz.32;28.)Az ő egyik fia Júda, akiről nevezett a "judaizmus" és maga a zsidó név is.

Izrael apja: Izsák, az ő apja Ábrahám.

Szoros vonal, ezért az egy igaz Isten nevének MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE a mai napig "Ábrahám, Izsák és Jákób Istene".
Ábrahámmal szövetséget kötött Isten, melynek egyik fő kitétele, a hűség Őhozzá. Ezen alapszik az egész Ószövetség!!!!!!

Teljes kizáró tényező a többisten-imádat. Amikor erre mégis sor került,-sajnos többízben is, a szövetség megkötése után, akkor Izrael fiai, mint  szövetség-szegők, vagy házasságtörőkhöz hasonlítva lettek megintve, mint "parázna", vagy "hitszegő nép".
Nagyon fontos!!!!a következő:
Jahve nem azt tiltotta meg, hogy ne HIGYJENEK más istenekben, ugyanis az nem volt kérdéses, hogy a Sátán valóságos személy, ha tetszik "isten", (és az ő hordái a bukott angyalok, emberi léptékkel, nyugodtan nevezhetők isteneknek.)
Amit Jahve szigorúan megtiltott, az ezeknek a tisztelete, főleg imádata, vagy akár kapcsolat keresést ezekkel, mivel Ő pontosan tudta, hogy képesek az emberiséget félrevezetni!
Ezek, az un.hamis istenek! Ezzel szemben sok helyen van kijelentve a Bibliában, hogy csak egy IGAZ Isten van, Aki nemcsak Izraelé, hanem az egész Föld, sőt a világmindenség alkotója és fenntartója.

"Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is ő általa...”(1.Kor.8;5-6.)

Ezek közül a hamis istenek közül való Azázel is.

(3.Móz.16;8,10,26.)

Szerepét tekintve, akár a Sátán egyik neve is lehet Azázel./v.valamelyik sötét, neki alárendelt fejedelemé/

Hogy világosan értsük kicsoda Azázel, előtte  nézzük a szövegkörnyezetet:

Fenti igehelyekben világosan le van írva, hogy mi történik az Ószöv.-i időkben az emberek bűneivel.
Itt egy kulcsfontosságú előképpel, mégpedig a Názáreti Jézus bűnért való áldozatának előképéval találkozunk.

Amikor az emberek bűnt követnek el, az Isten törvénye kimondja, hogy büntetésük: halál. Az Ószöv.-ben a vétkezők helyetti áldozatok voltak az állatok. A 3.Móz.16;810,26. igehelyeken is olvashatjuk, hogy az állatra rakták az emberek bűneit és elküldték Azázelhez áldozatként. Merthogy a bűn hozzátartozik a Sátán fennhatóságához!!

A Názáreti Jézus keresztáldozata egyszer és mindenkorra elintézte a bűn kérdését a bűnös számára,hiszen önkéntes halála után saját maga ment a Pokolra, hogy annak fejedelmétől, a Sátántól, akár Azázelnek is nevezhetjük, - visszaszerezze az emberek igazságát.
 Ezért nincs ma már szükség áldozati állatokra és ezért lehetünk bűntelenek Jézus vérébe vetett hitünk által.
Röviden ez Azázel története.
Várom a további kérdéseket.
bebai

(Felhívom a kedves látogatóim figyelmét, hogy a szöveg egyes részei IE böngészővel nehezen, vagy hibásan olvashatóak, ajánlott a Mozilla Firefox vagy Opera böngésző)

„Balsors akit régen tép” - énekeljük keserűen himnuszunkban, a víg esztendő után áhítozva, ami nemcsak sehogy sem akar eljönni, hanem egyre mélyebbre csúszunk a lejtőn, ha sanyarú helyzetünket a környező államokhoz, vagy azokhoz az országokhoz mérjük, akikkel együtt rajtoltunk akár a rendszerváltás után, vagy régebbi történelmi időkben.

Ha megnézzük a magyar történelem vérzivataros múltját, szomorúan kell megállapítanunk, hogy mindig jelen volt a „BALSORS”, ami nemcsak régen tép, hanem folyamatosan! Véletlen lenne, hogy a török, tatár, német, szovjet elnyomás, Trianon szabdalta veszteség után a múlt század végi rendszerváltás éppen Magyarországnak nem felemelkedést hozott, hanem fokozatos leépülést, ami mára odáig vezetett, hogy a jelenlegi válságos időkben már Izlandhoz, a csőd szélén álló országhoz hasonlítanak bennünket?

Miért történik mindez velünk, miért állnak a magyarok folyton előkelő helyeken a negatív rekordokban, legyen az idegengyűlölet, öngyilkossági-, korai halálozási statisztikák, össznépi megosztott gyűlölködés, stb.?

Pedig himnuszunk is áldáskéréssel kezdődik, a Nemzeti dal pedig egyenesen a magyarok istenéhez kiált.

A Nemzeti dal megszületése óta egy össznépi szívdobogtatást jelent a magyaroknak.

Másfél évszázada sok millióan harsogták: „A magyarok istenére esküszünk…”
Hány náció mondhatja el magáról, hogy saját istennel rendelkezik? Ki hallott már a románok, csehek, vagy oroszok istenéről? Csak nekünk van saját istenünk, akihez száll milliárd számra az esküszó!

Azután semmiképpen nem felejtkezhetünk meg István királyról, aki már ezer évvel ezelőtt Máriának ajánlotta az országot! Azóta ezt az ország-átadást minden évben megújítja az ügyeletes egyházi méltóság augusztus 20.-án.

A Biblia ezzel szemben úgy említi Máriát, mint alázatos szolgálóját az Úrnak.

 Ki csinált belőle ég királynőjét, társ megváltót, imádandó személyt, ország-patrónust?

Könnyű a válasz: az, aki ily módon is meg akarja erősíteni befolyását és ő pedig nem más, mint a „magyarok istene”!

De ki is ő valójában? Talán kisajátítottuk a világ Teremtőjét amúgy jó magyar virtussal, mint ahogy az sem okozott különösebb nehézséget, hogy fittyet hányva a történelmi dokumentumoknak, - a Bibliáról nem is beszélve – net szerte terjesszük a szenzációs hírt, miszerint Jézus Krisztus magyar származású?

( http://www.angelfire.com/realm3/hmult/nepek/mjezus.htm#r0069  )

A fenti hivatkozás tartalmazta szövevényes és igen tekervényes gondolatmenet facsarás bizonyítja, hogy mennyire manipulálható az emberi vélemény alkotás.

E világ isteneként mutatja be a Biblia a Sátánt, aki a Földet jelenleg uralja, s e tevékenységének része alattvalói imádatának megszerzése. A történelem során, -s még korunkban is – mindez a sátánimádás rejtetten történik.

A Biblia Istene, Jézus Krisztus atyja azonban tudomásunkra hozta:

„Dicsőségemet másnak nem adom!” (Ézsaiás 48;11 !!)

Ezért minden imádat és tisztelet, ami NEM a Biblia Istenéhez száll, kiköt a Sátán trónusánál!

 A sötét fejedelem megengedi az embereknek, hogy különböző neveken szólítsák, -bármi legyen is az, csak ne Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, ne a Názáreti Jézus! Lehet Allah, Buddha, Krisna, vagy BÁRKI, és ezek közül is csak egy: a „magyarok istene”.

A bizonyíték, hogy a magyarok istene kifejezés alatt NEM a Biblia Istenét kell értenünk az, hogy miközben Istent emleget az, aki a magyarok istenére esküszik, lábbal tiporja az Ő kijelentett Igazságát, félresöpörve a világ Megváltóját, a Názáreti Jézust.

A Sátán az egész Földet manipulálja, befolyásolja, uralja, mivel Isten egy korlátozott időre ezt megengedte neki az emberi lázadás következményeként. De sokszorosára nő pusztító hatása, romlást okozó befolyása gonosz tevékenysége olyan területeken, mint pl. Magyarország is, ahol kimondottan hívják, várják, sőt saját istenként, reménnyel emlegetik,  bármilyen néven is történjék mindez, egy a lényeg: az egy igaz élő Istent kihagyni, mellőzni!!

A Föld bolygón, és a teljes négydimenziós világegyetemben a fizikai törvényeknek megfelelően semmi, még a legkisebb lehellet sem marad hatástalanul. Az imákkal, különféle istenekhez szálló kiáltásokkal, érzelmekkel teli esküvésekkel meg éppenséggel nagy erőket lehet mozgósítani. Ezek azonban sátáni hatalmasságokat és démonokat mobilizálnak, így az ellenkező hatást váltják ki, mint amit az emberek szeretnének. Ugyanis a Sátánt végképp nem érdekli, hogy mit tartalmaznak az imák, vagy egyéb kérések, melyeket gyanútlanul címeznek különböző jónak hitt istenségekhez. (A legutóbbi időkben ezekhez társul a humanizmus nevében az egyre erősödő önimádat és önistenítés. Isten benned lakik, tehát te magad is isten vagy, mondja a New Age.)

Ezért aztán én egyáltalán nem csodálkozom, hogy jelenleg a csőd szélén lavírozgatunk.

A mennyei Atya különös kegyelme és szeretete szerencsétlen kis népünk iránt, hogy minden lázadozásunk és idegen isten imádatunk ellenére gátat szab a pusztítónak és nem engedi végső romlásba taszítani Magyarországot. Ezért minden hála és dicsőség legyen az Övé! Jézusé, Aki az Ő nevét és vérét adta fegyverül a mi igazi ellenségünk leleplezésére.

Esküdöztünk eleget a magyarok istenének, hogy rabok tovább nem leszünk, de soha, vérzivataros történelmünk egyetlen pillanatában sem voltunk szabadok! Sőt, egyre vaskosabb rabláncokkal vagyunk megkötözve!

Szabadulásunk egyetlen útja: le a magyarok istenével! Felemelkedésünknek ez az ára….

 Kétség nélkül globális méretű vihar korbácsolja a világgazdaság óceánjait és ennek nyomán az enyhe fuvallatokhoz szokott kedélyeket is alaposan megtépázva hinti szét a bizonytalanságból kinövő félelmek egyre sötétebb árnyait. A politikusok továbbra is mellébeszélnek, ködösítik a valóságot, de többé már nem azzal a pimasz magabiztos és önelégült mosollyal teszik, mint ami eddigi nyilatkozataikat kísérte. Mintha máris egy kis ízelítőt kapnánk a Biblia által prófétált végső félelem előszeléből:

„az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek..”(Lukács 21;26.)

A majdani eseményeket az Úr Jézus kétféle aspektusból írja le: Egyrészt az Őt követőket biztatja, hogy meg ne ijedjenek, sőt örvendezzenek, amikor látják, hogy valóra válnak a próféciák:

„Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelgett a ti váltságotok.” (Lukács 21;28.)

Jézus azt mondta, amikor felsorolta a várható eseményeket:

„meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük. De még ez itt nem a vég”(Máté 24;6.)

Tehát amikor a világ végre kezdi kapisgálni, hogy valami nagyon nincs rendben, az az Úr szerint még csak a vég kezdete. Ez a másik aspektus: a világnak a Biblia Istene nélkül élő népeit a beteljesülő próféciák egy-egy sokkhatásként érik.
Jézus nemcsak részletesen leírja az Ő visszajövetelét megelőző eseményeket, hanem arra is figyelmeztet, hogy a legutolsó időkig –bár a sokkhatások szaporodnak,- az emberek nem vesznek tudomást a valóságról.

„Amiképpen pedig a Noé napjaiban volt, aképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.

Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek, mind addig a napig, amelyen Noé a bárkába bement. És nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta, aképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.”(Máté 24; 37-39.)

Noé történetét nem emberek találták ki, még az Úr Jézus is az Irásokat idézi, amikor az özönvíz eseményeit hozza elénk példaként. Ezekben az írásokban olvashatjuk, (1.Móz.7;16-ban), hogy a Isten a bárka ajtaját KÍVÜLRŐL bezárta, amikor Ő azt jónak látta.

A mi időnk történéseit a Biblia párhuzamba állítja Noé korával: tehát létezik a bárka is! Azonban az Úr kereszthalála által most nem nyolc ember, mint Noé idejében, hanem hatalmas embertömegek vészelhetik át az utolsó idők megpróbáltatásait: mindazok, akik elfogadják a maguk számára az Ő helyettes véráldozatát.

A bárka –az Úr Jézusba vetett hit biztosítéka- nyitva, tárva áll mindenki számára.

Igen, ma még megmenekülhetsz, ma még tart a kegyelem ideje. Ma még, ha a Megváltó Jézusra nézel az Ő szeretete hívogat a megmenekülésre.

Ma még…

A Jelenések Könyve azonban ezt is írja a közeljövőről:

„..az angyal, akit láttam állni a tengeren és a földön, felemelte kezét és megesküdött…

hogy idő többet nem lesz, hanem elvégeztetik Istennek a titka, amint megmondotta az ő szolgáinak, a prófétáknak.” (Jelenések 10; 5-7.)

A próféták pedig a mi időnkről jövendölték, hogy ez a kegyelem ideje, ez az üdvösség napja,(2.Kor.6;2) amikor Isten vár és visszatartott haragjának özönvizét nem zúdítja még a népek tengerére.

A bárka nyitott ajtóval vár…

Két durva hír borzolja az elmúlt néhány nap óta a politika iránt érdeklődők amúgy is felzaklatott idegrendszerét:
1. Bankóriások csődje Amerikában, (és most már Európában is) tőzsdepánik, indexek zuhanórepülése.
2. A szélsőjobboldali erők előre törése. (Bár osztrák hír, de világjelenség, nálunk is szemmel látható, ugyebár.)

Kérlek, hogy felhördülve ne kattints máshová, mert nem fogok politizálni ezen a blogon, hanem megvizsgáljuk mi módon kapcsolódnak ezek a hírek a Biblia igazságaihoz. Szeretném a figyelmet felhívni, hogy – mint semmi sem ezen a bolygón, - ezek a történések sem véletlen művei, hanem szorosan illeszkednek Isten tervébe.

Mennyire felgyorsultak az események!
Bármennyire is furcsán hangzik is a fülednek, ezek azok a fejlemények, amelyek az emberi történelem Isten által alkotott forgatókönyvének végkifejletét hozzák!
Azt a végkifejletet, ami az antikrisztusi világbirodalom megalakulásába torkollik.

Hogy merem ezt állítani?

Először is: folyik az emberiség beetetése, annak előkészítése, hogy amikor a természetfeletti invázió fizikálisan megvalósul, ne kapjon frászt a Föld lakossága, hanem egy kivezető út lehetőségét lássa benne, hiszen a relatív, -viszonyításokon alapuló- emberi gondolkodásmódban a tények elfogadása az adott dolgokról való vélekedéseken múlk.

Ennek beszoktatásnak egyik momentuma a médiák által ránk zúdított sok okkult irodalom, horrorisztikus film, sci-fi, transzcendens kapunyitogatás, paranormalitásra való nyitottság. Ezekkel agyunkat oly módon igyekeznek manipulálni, hogy az”idegenek” már hovatovább a hétköznapjaink megszokott részesei, és a valóságos megjelenésük már nem biztos, hogy sokkolná az embert úgy, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
Írtam már ezen a blogon, de újra hangsúlyozom, hogy a jövő embere egy olyan transzmutáns személyiség, egy übermensch, aki nemcsak nyitott minden természetfelettire, de rendelkezik is okkult képességekkel. Mivel az Antikrisztus természetfeletti személy lesz, szükséges, hogy az akkor élő emberiség befogadója legyen egy ilyen vezetőnek. Az emberi lények átnevelése elkezdődött a fenljebb felsoroltakon kívül a horoszkópok népszerűsítésén át a reinkarnáció, és más különféle keleti misztikák népszerűsítésével, valamint a new age beszivárgásával a vezető politikai körökbe.

Továbbá: A küszöbön álló világgazdasági válság sokasodó jelei bizonytalanságokat,  ezekkel járó félelmeket gerjesztenek, ez pedig újabb egérutak, menekülő pályák és megoldások utáni vágyat plántál az emberekbe. Aki egy kicsit is nyitott szemmel-füllel jár, tisztában van vele, - de őszinte elemzők is ki merik mondani – hogy a mostani, alakuló világválság kimenete megjósolhatatlan! Még az amerikai dollármilliárdos mentőcsomag sem több egy aprócska foltnál a szakadozott, oszlásnak induló világgazdaság köntösén.

Ez pedig még csak a kezdet.

Ízelítőt kapunk abból, amiről a Biblia ír: éhínségek, járványok, válságok az élet minden területén, agresszív tömegek, s e jelenségek kezelhetősége kicsúszik az emberiség kezéből.
Ebben a katasztrofális állapotban a globális megoldást fogja kínálni a zseniális vezér, a nagy diktátor, a Sátán földi helytartója! Az addigra halálosan fáradt, folytonos bizonytalanságtól elgyötört, s az egyre növekvő agresszivitásból kiutat máshol nem találó emberiség kapva kap a lehetőségen, önként és dalolva hajtja fejét a sátáni rabigába. A Biblia azt írja: mindennek rendelt ideje van. (Préd.3.) Ezért nem az a kérdés, hogy eljön-e az Antikrisztus, hanem, hogy mikor.

A világszerte előretörő szélsőjobboldali erők pedig Isten tervében azt a célt szolgálják, hogy a Föld négy tájára szétszórt zsidóság hazatérjen Izraelbe. Annyira logikus mindez! Ha meggondoljuk, hogy hiába zsidó valaki, ha gyökeret eresztett, virágzó egzisztenciát teremtett egy Izraeltől távoli országban, vajon mi vigye rá, hogy mindent felszámolva hazatérjen az „Erec”re? Csak egy létét fenyegető világméretű üldözés! Mert Isten megmondta, hogy az idők végén összegyűjtöm az Izrael szétszórt fiait. ( Ézs. 11,12; Ézs. 49,5a; Ézs.66,18; Jer 31,10; Ez 11,17; Ez 28,25; Ez 39,27).

Ha a jelenkori antiszemitizmus tényéből kihagyjuk a sátáni inspirációt, teljességgel érthetetlen az egész jelenség. Mert hát miért ellenséges egy népcsoporttal, – a zsidósággal szemben – egy olyan generáció, aki szinte semmit sem tud róla, de még a fáradságot sem veszi, hogy megismerje? Sátán az, aki gyűlöli Isten kiválasztott népét, és csak felhasználja az emberiséget, hogy gyűlölete cselekedeteit véghez vigye. Azonban Isten végtelen bölcsessége még e tényt is saját terve szolgálatába állítja…

Én személy szerint mély alázattal köszönöm meg a mindenség Alkotójának, és Fenntartójának, hogy részese és szemtanúja lehetek, amint célirányosan  a beteljesülés felé haladnak a többezer éve leírt próféciák.
 

   Titok c. topicomban leírtam Isten gyermekeinek mennyei otthonát,(ami a köztudatban nagyon leegyszerűsítve mennyországként szerepel), most szeretném a Poklot, azaz a kárhozat helyét is bemutatni úgy, ahogyan azt a Biblia elénk tárja.

A Pokol egy nagyon kellemetlen téma. A hitetlen emberek lelegyintik, a keresztények nagy része pedig alig vesz tudomást róla.

Pedig a Biblia ugyanolyan valóságként tárja elénk, ahogyan a többi természetfeletti igazságot.

         Először is le kell szögezni, hogy a Bibliában a Pokol hatalmas gonosz személyként, az emberi nem ellenségeként van bemutatva, ugyanúgy ahogyan a Halál is, és nem megfoghatatlan fogalom képében jelennek meg. Mindkettő nagy erejű, és hatalommal bíró angyali lény, a Sátán fellázadt seregének tagjai. Ők ketten vannak megbízva a tőlük való megváltást visszautasító emberi lények halál utáni sorsának intézésével. (Előző bejegyzéseimben többször is részletesen ecseteltem, hogy amint a fizikai világot, a természetfelettit is szigorú törvényszerűségek és Isten jogszabályai igazgatják.( Pld.: Róma 8,2. Zsid.2;14.)

       A Halálnak is és a Pokolnak is van léttere és birodalma, (Luk.16;23.) egy, a sokféle formában Isten által elénk tárt dimenziókon túli helyek közül.( Jel.20;13.) A Biblia több megközelítésben ír az itt uralkodó borzalmakról:
Gyötrelem helye (Jel.20;10.) A feltámasztott test nem lesz kitéve enyészetnek, ezért örökké tartó szenvedés az osztályrésze, egy égető, folytonos és csillapíthatatlan és kielégíthetetlen vágy mardosó fájdalma mindazok részére, akik saját testükben bíztak, Jézus megtört teste helyett.(Róma 8;5-8.)
Reménytelenség helye:
Akik ott lesznek, azoknak már nem okoz nehézséget felfogni, hogy soha nem ér véget az Istentől elválasztott állapot, nincs kilátás semmire.

Különös, hogy a pokoli "hangulatra" mennyire ráérzett Dante, amikor megírta az Isteni színjátékot. Annyira találó, hogy most szokásomtól eltérően nem a Bibliából idézek, hanem egy rövid részt Dantétól:

"Én vagyok a bejárat a bánat városához.
Én vagyok a bejárat az elhagyott néphez.
Én vagyok a bejárat az örök szomorúsághoz.

Szent igazság mozgatta építészemet.
Isteni mindenhatóság emelt ide,
ősi szeretet és legmagasabb értelem.

Csak azok az elemek teremttettek előttem
melyeken nem fog az idő, és én is megmaradok az időn túl.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.
                                           (Canto 3. 1-9)"



Némi nehézséget okozhat a Pokol megértésében az a tény, hogy a Biblia különféle formában tárja elénk ezt a „helyet”.

Némelykor a Föld mélyére,(4.Móz.16,30.,33.) máskor tüzes, kénköves tóra utal.( Jel. 20;14.) Itt semmiféle ellentmondás nincs:  ahogyan az üdvösség „helyéhez” vezető útnak is megkülönböztetjük az állomásait, nevezetesen  újjászületés--> elragadtatás--> Krisztus ítélőszéke a jutalommal--> végül mennyei Jeruzsálem.
Ugyanúgy a kárhozatnak is vannak stációi : Hádész, vagy Holtak Birodalma--> Atya Ítélőszéke, a Nagy Fehér Trón (második halál)-->Tűznek tava.

  A két út közül kikerülhetelenül választania kell minden embernek. Nincs senki földje és nincs megsemmisülés sem

          Az üdvösséggel és a kárhozattal kapcsolatban is azt írja a Biblia :örökké tart. Fizikai halálunk után tovább létezünk egy jelenleg számunkra ismeretlen dimenzióban mindannyian, akik csak megszülettünk ezen a bolygón. Szándékosan létezést írtam élet helyett, mert az örök Élet csakis Jézusban érhető el, nála nélkül nincs élet, csak elképzelhetetlen szenvedésekkel teli örök létezés.

          A kárhozattal és Pokollal kapcsolatban a leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy a szeretet Istene hogyan büntetheti teremtményeinek milliárdjait örök szenvedéssel?

          Ez a megfogalmazás csak Isten valódi lénye ismeretének hiányában keletkezhetett. Ha meggondoljuk, hogy Isten az abszolút Élet, mindennek eredője és végcélja, az Őt elutasítók számára nem kínálhat fel semmilyen „egérutat”, mert akkor megszűnne abszolútum lenni. Ez azt jelentené, hogy rajta kívül is van élet. Ezt a paradoxont nem lehet feloldani, mert abban a pillanatban egy Isten feletti létezőt kellene feltételeznünk, ami teljes képtelenség, ez egyszerűen belátható.
Ezért a kárhozat és a pokol léte szükségszerű.
Maga a golgotai kereszt beszél erről számunkra megfogható módon: Ha az emberek bűneik egyszerű megbánásával, vagy holmi jócselekedetek alapján a mennybe juthatnának, akkor a keresztre mi szükség van? Ha létezne bármely más útja az üdvösségnek Jézus kereszthalálán kívül, Isten nem engedte volna egyszülött Fiát elvérezni a kereszten: Itt Jézus mindent megtett azért, hogy minket megszabadítson a Pokoltól. (Róma 5,18.)

Nem vezet más út az üdvösséghez, csak Jézus keresztjén át. A Pokolhoz sem vezet más út, mint a kereszt kikerülése.

Lehetsz bármilyen kedves és jó ember, ha elutasítod Isten Fiának helyetted vállalt kínhalálát, maga Isten sem tud megmenteni a pokoltól.

És lehetsz többszörös gyilkos, vagy bármilyen gonosztevő, ha megbánod és Jézusban meglátod, amint helyetted elviselte a kereszten a büntetésedet és elfogadod ezt, az Atya szeretettel ölel magához, mint a tékozló fiúval is tette.

Istennél nincsenek kicsi vagy nagy bűnök. Minden ember egyformán bűnös: Róma 3;23. 5,12.

Jézus a bűnt úgy definiálja, hogy „nem hisznek énbennem”. (Ján.16;9.) Ő, a megtestesült abszolútum nem is beszélhet másként a bűn lényegéről, hiszen ennek megfelelő értelmezése és kezelése jelenti számunkra az alternatívát: üdvösség, vagy kárhozat.

   Jézus „odaátról” jött, Ő ismeri mindkét helyet. A kárhozat borzalmaitól akarta megóvni az emberiséget, amikor odaadta önként ártatlan és tiszta életét. Felénk nyújtott átszegezett kezében van üdvösségünk kulcsa. Egy karnyújtásnyira…

Az ember életének értelmét és célját az Isten kedves és irgalmas Szelleme által feltárt misztérium jelenti. ( A Titok című írásomban igyekeztem ezzel részletesen foglalkozni.)

Ez a cél a láthatatlan, szellemi világban van elrejtve, de kijelentve Isten beszéde a Biblia által, melynek szerzője a Szent Szellem. Ő az , aki megnyitja az emberi szellem észlelő képességét, amikor valaki átadja a megtéréskor életét a feltámadott Jézusnak és így a szellemi halálból újjászületik örök életre. 

Isten figyelmeztette Ádámot az Édenkertben:

„…a kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon arról eszel, bizony meghalsz.”

Sok nehézséget okozhat az, hogy tudjuk, végül mégiscsak belekóstoltak a jó és gonosz tudásába, ám tovább éltek méghozzá sok száz éven keresztül.

Ez meg hogyan lehet?

A testük valóban megmaradt, de szellemük halott lett azon nyomban! Mit értünk ez alatt? Eredetileg Istennel való szoros közösségre lett teremtve az emberi faj. Ebbe a közösségbe a bűn nem férhet be, Isten végtelen szentségének ereje azt azonnal megsemmisíti, jelen esetben az azt hordozó emberi lénnyel együtt. Ezért Isten az ember iránti szeretetből a szellemi halálnak nevezett állapottal választotta el az embert Őtőle, nehogy meghaljon fizikailag is azonnal.(2.Móz.33;20.)

De az embernek nincs hatalma a saját szelleme felett. Ezért ha az a bűn folytán halott, akkor megeleveníteni sem tudja ő maga, csakis Isten teheti meg, ha az ember szabad akaratából kéri Tőle az örök életet, ami a csak a Názáreti Jézusban érhető el.

Az ember elsősorban szellemi lény, de testi létformában. Ennek a testi létformának a fizikai halál véget vet. Bár az emberek földi testükben találkoznak a véggel, maga a Halál szintén szellemi létező, méghozzá egy személy, akiről a Biblia, mint ellenségről beszél.(1.Kor.15;26., Jel.201;13.) Még vicc szintjén sem érdemes említeni az „öreg kaszást”. A Halál egy hatalmas, intelligens személy, csakhogy akik már találkoztak vele, nem tudják ezt elmondani. Ő egyike a fellázadt angyaloknak, de nem arkangyal, mint Lucifer volt, mégis elég hatalma van ahhoz, hogy egy ember nem képes vele szembeszállni. Ez a gonosz, de nagy hatalommal bíró angyal nemcsak fizikai, hanem szellemi értelemben is öl! (Lukács 12;4.)

Egyetlen kivétel az Isten fia, aki felett nem volt hatalma, a feltámadott Názáreti Jézus!

Az emberi test öregedése, majd halála –bár fizikai történések, - ugyanazoknak a szellemi törvényeknek vannak alávetve, mint bármely más matéria ezen a fellázadt bolygón.

(hamarosan folytatom)

Az előző bejegyzésemben Isten gyermekeinek mennyei otthonáról, az Új Jeruzsálemről, a mennyből leszállt városról beszéltem. Kiemeltem, s most megismételném, hogy Isten realitását csak az Ő közlése alapján vagyunk képesek érinteni, és mivel a Biblia szerzője a Szent Szellem, csak Ő tudja velünk megértetni a Szentírásban elrejtett titkokat.. 
Amikor beismerjük, hogy a Biblia nagy igazságait nem tudjuk annak teljességében megérteni, egyúttal ráébredünk arra is, hogy véges elménk gyenge a végtelen és örökkévaló dolgok befogadásához. El kell fogadnunk tehát, hogy korlátolt emberi ismereteinkkel a Mindenható cselekedeteit nem tudjuk megérteni. Erre célzott Jézus is :

..”még sok mondanivalóm van nektek, de most el nem hordozhatjátok…”(Ján.16;12.) De máris hozzáteszi:
”De mikor eljön az Igazságnak Szelleme, elvezet majd titeket minden igazságra” (Ján.16;13.)

A Szent Szellem itt van a bolygón az első pünkösd óta, és nemcsak egyes kiváltságosoké Ő, hanem mindenkié, aki megtér az élő Istenhez, hogy részesüljön a megváltásban és Isten örök tanácsvégzésében, amivel újra egybeszerkeszti a mennyet a Tőle lázadás folytán elszakadt emberiséggel.(Ef.1;10.)  

Isten az Ő Szellemén keresztül szerető Atyaként tanítgat minket, -mint kisgyerekeket- nemcsak beszélni a mennyei „nyelvet”, hanem érteni is.

Még az elrejtett titkokat is!

Amikor Pál apostol a földi házasság kapcsán férfi és nő egyesüléséről beszél, hozzáteszi:

„felette nagy titok ez, de én Krisztusról és az egyházról szólok” (Ef.5;32)

Jézus és az Ő egyháza, -amely nem egy földi felekezet, hanem egy élő keresztényekből álló organizmus,(1.Kor.12;27.)-egyesül az elragadtatáskor, mintegy mennyei esküvőn. Ahogyan megértettük, hogy a nagy Babilon, mint egy parázna nagy város áll a Bibliában, csodálatos apokaliptikus képekben rajzolódik ki, hogy a Jézus menyasszonya, szeretett felesége az ő népe, az ő gyermekeinek összessége, (Róma 11;25.) élő közössége, egy szent szellemi templom, az Ő háza, lakóhelye:

”Isten épülete vagytok!” (1.Kor.3;9.)

..”együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Ef.2;22.)

Sok bibliai hely világítja meg ezt az igazságot: Isten felépíti a maga hajlékát az emberi szívekből álló szellemi templomot, hogy újra és örökre az emberekkel együtt lakjon. Ez a mennyei hajlék egy élő organizmus, egy élő templom, mivel maga Jézus építi, készíti, aki azt mondja magáról: Én vagyok az Élet! Ahol Ő van, ahol ott van az abszolút élet, ott minden él!

Ez semmiképpen nem valósulhat meg a bűnökkel szennyezett Földön, azonban földi teremtmények lévén, itt kell felépülnünk, hogy szabad akaratunk érvényesülhessen, amivel alárendeljük életünket Isten örökkévaló terve megvalósulásának. Ezért, bár a kárhozattól megváltott minket Jézus vére, mégis még most csak várjuk testünk megváltását. Ez akkor fog megtörténni, amikor a Bárány Jézus egyesül a már megdicsőült testben levő egyházával, a mennyei Jeruzsálemmel.

A Jelenések Könyvében János apostol azt mondja róla:

„Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet,amely az Istentől szállt alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony….Íme az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakik.” (Jel.21;2-3.)

Ez a sátor, vagy ház, vagy templom, vagy város,  -többféle néven  is nevezi a Szentírás -, egy élő emberekből álló szervezet, Jézus vére által úgy megtisztítva, hogy méltóvá válik arra, hogy a végtelenül szent Isten valóságosan bennük lakjon, sőt egyesüljön velük, mintegy házassági szövetséget kötve. Ahogy már írtam róla előzőleg, a Jelenések Könyve káprázatos színekkel ecseteli ennek az élő városnak a szépségét. Méltó, hogy a legékesebb dicsőségben ragyogjon, hisz az Örökkévaló maga nevezi a Bárány Jézus feleségének.

A Isten lakhelyének neve mennyei Jeruzsálem, mert Isten megemlékezik az Ő első szövetségéről, amit Izraellel kötött, amikor így nevezi Jeruzsálemet:

„Én gyönyörűségem”(Ézsaiás 62;4.)

De mennyivel több az Új Jeruzsálem, ez a dimenziókon túli város: Isten választott és saját vérével megváltott gyermekei, mint élő kövek épülnek fel,  hogy otthont adjanak Teremtőjüknek, Aki ugyanígy viszont az ő otthonuk: Isten valósága, a megtalált igazi mennyei hajlék. (Ef.4;16. 5;30 és 1.Kor.3;16-17.)

Így áll vissza az eredeti mennyei rend és harmónia, amikor egybeszerkeszti végül Isten a Mennyet és a Földet, Teremtőt és teremtményt, amit a bűn elszakított és elválasztott egymástól.

Ez Isten terve az emberiség számára. És az egyetlen válasz arra a legtöbbet feltett kérdésre, hogy mi az értelme az ember életének a Földön?! 

„szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.” (Lukács 21:36).
Ez a bibliai idézet további adalékokat közöl az előző bejegyzéseimben leírtakhoz.
Az Emberfia Jézus előtt megállnak majd azok, akik hűségesen „könyörögtek szüntelen” és méltónak találtattak arra, hogy kimenekülhessenek (az elragadtatás által )
mindazokból, amik történni fognak, azaz az antikrisztusi uralom végső idejének nyomorúságaiból. A Megváltó Úr Jézussal szoros, mennyei családi közösségben, valódi otthonukba hazatérhetnek.

Az ismert fizikai törvények világában nem létezhet az a hely, amit a Biblia a megváltottak otthonának nevez. Ugyanis ezen a Földön minden romlandóság, sőt rothandóság (Róma 8;21.)alá vettetett. Ezt a Biblia Istene akkor fogalmazta meg, amikor a termodinamika második törvényéről, s ezen belül az entrópiáról, mint meghatározó jelenvalóságról még halvány fogalma sem lehetett az emberiségnek. Mint ismeretes, az entrópia törvénye szerint,-  legyen szó akár élő szervezetekről vagy élettelen objektumokról,-  minden romlik, szétesik, tönkremegy.

Azonban a Biblia élesen elkülöníti a kettőt: a romlandót és a romolhatatlant: (1.Kor.15,53-54.), ám mind az előbbi, mind az utóbbi egyforma valóságként van leírva a Bibliában, méghozzá a Föld bolygóval kapcsolatosan.
 Fontos megjegyezni, hogy a kettő között éles elválasztó vonalként húzódik, hogy Isten a történelem egy adott pillanatában a Szent Szellem ereje által demonstrálta, miként tudja megváltoztatni, sőt a bevett szabállyal ellentétesen működtetni az élő szervezetet. Ebben az esetben az Őáltala Jézusnak alkotott testről beszélek. E csodálatos beavatkozás nyilvánult meg  Jézus feltámadásakor, s ezzel kapcsolatosan jegyzi meg a Biblia, hogy mindazok, akik Jézusban újjászületnek, Hozzá hasonló romolhatatlan testet kapnak.
 Itt már az entrópia csődöt mond!
 De Isten közbelépése nyomán nemcsak az emberek fizikumára vonatkozik ez a változhatatlanság.

 „Rendíthetetlen országról,(Zsid.12;28), „el nem múló, hervadhatatlan örökségről” (1.Pét.1;3-5) „mozdíthatatlan országról” (Zsid.12;28.)beszél a Biblia.

Maga a Föld bolygó is átalakul:

„…Láttam az új eget és új földet, mert az első és az első föld elmúlt..”(Jel.21;1.)

A Szentírásban nagyon fontos a sorrendiség. A szent városról, az új, a mennyei Jeruzsálemről csak ezután értesülünk, mivel az csak akkor tud megjelenni, ha a romlandó és bűnös dolgokat Isten „megjavította”. (2.Pét.3;13., Jel.21;6.)A város a mennyei dimenziókból érkezik a Föld fölé. EZ A VÁROS LESZ  Isten gyermekeinek örök otthona.

Mit tudhatunk meg róla Isten igéjéből?

Először is, hogy ez az a hely, amiért Jézus előrement, hogy elkészítse számunkra: (Ján.14;2) Ez a város örökkévaló, mivel Isten lakóhelye.( Erről olvashatunk a Jel.21;2., és főleg a 10.27. és 22; 1-5.)

A város káprázatos látványt nyújt: Ragyogó fényben és színekben pompázik. Ezt a fényt megközelítő kifejezésként kristálytiszta jáspiskőként írja le János apostol. Isten dicsőségében tündöklik. (Jel.21;11) A falak tizenkét különféle drágakőből készültek. A tizenkét kapu pedig gyöngyökből.  
A méretei meghaladnak minden elképzelést: formája kocka, melynek minden oldala 12000 „futamat”( azaz 2200 km ).( Ezt szó szerint véve 400 000 emelet lesz ott, ha 5 métert számolunk egy emeletre, melyeknek mindegyike fél Európa területnyi nagyságot jelent.)

A város utcáit színtiszta, átlátszó aranynak látja az apostol.  

Jánosnak Isten már kétezer évvel ezelőtt megmutatta ezt a várost, hogy megírja üzenetként az emberiségnek, a többi evangéliumi örömhírrel együtt. Azonban a földi értelem számára mindez „csak” egy különös, alig elképzelhető szépségű város ígérete. Pedig ez a város létezik, és mivel Isten beszél róla nekünk a Bibliában, azt akarja, hogy megismerjük azt az igazi világot, mely a romlandó, állandóan változó és leépülő ismert valóságunknak magasan felette áll. Ennek megragadásához és megértéséhez segítségül kell hívnunk azt a kódot, ami a Jelenések Könyve apokaliptikus nyelvezetében van elrejtve. Itt tárul fel Isten realitása számunkra, amivel kapcsolatban a Biblia többször is kijelenti: Titok!
 De ezt a titkot Isten megnyitja előttünk.

(hamarosan folytatom)

Előző bejegyzésemben idéztem a Bibliából Isten gyermekeinek elragadtatásáról. Az elragadtatás döbbenetes pillanatától kezdve ezután elválaszthatatlanul az örökkévaló, megdicsőült Jézussal leszünk.
”De mégis hol?”-kérdezhetné a Bibliában kevéssé jártas olvasó. Erről szeretnék most írni.

Jézust követni, ill. ott lenni, ahol Ő van, csakis a Szent Szellem ereje által lehetséges. Ez nemcsak a földöntúli eseményekre, hanem földi életünkre is érvényes. A Szent Szellem nélkül lehet valaki jó ember, segítőkész és jóindulatú, akár a szeretet zászlaja alatt. Azonban nem lesz több az illető egy jámbor vallásos Isten-keresőnél. Lehet, hogy embertársaitól sok elismerést, hálát tapasztal, de Isten szempontjából semmi valóságos értéke sincs jócselekedeteinek.
A természetfeletti dolgok megértéséhez, méginkább megéléséhez, mindenképpen természetfeletti erő szükséges.
A megtérés, újjászületés által bekerülve Isten családjába részesülünk ebből a csodálatos adományból.
Ez az ajándék olyan, mint egy hatalmas kosár: benne van mindaz, amit a szerető Atya készített az Ő gyermekeinek:

Gyógyulás testi és lelki betegségekből, megszabadulás démoni kötelékekből, a legapróbb életvezetési segítségnyújtástól elkezdve az életre szóló döntésekig, és ami a legfontosabb, az élő Istenben való hitünk, üdvbizonyosságunk folytonos elevenen tartása, ami teljességgel lehetetlen földi erőfeszítések révén.
”Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? (Róma 8;32)

(Fontos kiemelni és hangsúlyozni, hogy VELE EGYÜTT! Sok ember esik abba a tévhitbe, hogy elvárja Isten segítségét, azonban Jézusról nem nagyon szeretne hallani!)

Megtérésünktől kezdve Jézus így is bánik velünk: mint családtagokkal.

Ő nem sokkal halála előtt így könyörög az Atyához:

„Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek; „(Ján.217;24.)

A János evangélium 14,2-ben pedig megígéri:
”Az én Atyámnak házában sok lakóhely van…Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.”…ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”

A fenti két igehelyen kívül számos példa van még a Bibliában arra a forró vágyra, amivel Jézus kifejezte, hogy velünk együtt akar lenni, méghozzá örökké. Aki e bibliai helyeket földi értelmezéssel olvassa, felmerülhet benne, hogy hiszen csak halálunk után kerülhetünk a mennybe, akkor mi az, hogy Jézus állandóan velünk akar lenni?

Erre magyarázat a Szent Szellem munkája arra nézve, hogy Isten gyermekeit már a földi életük során Istennel való szoros, családi kötelékben tartsa. Ugyanúgy, ahogy az újjászületés, ennek a közösségnek, vagy szövetségnek a létrehozója is természetfeletti forrás = Isten (Szent Szellem személyes munkája révén). A haszonélvezők pedig azok, akik szabad akaratukból döntenek úgy, hogy Jézus helyettes áldozatát elfogadják. Ezért nem lehet gyermekkeresztség által Isten családjába bekerülni.(Márk 16;16)

Jézus sokszor hangsúlyozta: Ő nem e világból való.(Ján.8,23,  16;28, 18;36.) Azonban rólunk, gyermekeiről is szó szerint ugyanezt mondja:  (Ján.17;16.)

Vándorok vagyunk csak ezen a bolygón, különféle feladatok elvégzésével megbízva, de igazi otthonunk nincs ezen a Földön. A hétköznapok megpróbáltatásai közepette Isten szerető jelenléte a nyugalom helye számunkra, a Szent Szellem által. Az elragadtatás után pedig mindez látható módon valósul meg. A Bibliában leírt történelmi eseményeket Jézussal együtt éljük át, azután pedig Ővele térünk haza valóságos, kézzel fogható otthonunkba.

(Erről a helyről írok legközelebb.)

Az elragadtatást a hétköznapi szóhasználatban egészen másképp értelmezzük, mint a Biblia. Az a szó, ami „elragadtatásnak” lett fordítva a Szentírásban, az eredeti görögben „harpadzo”, aminek jelentése: „valakit vagy valamit erőszakkal felkapni és elvinni”. Jézus vissza fog jönni, hogy felkapja és magával ragadja egyházát. Ez a döbbenetes esemény egyetlen másodpercben fog megtörténni:
”Íme, titkot mondok nektek. Mindnyájan nem alszunk el {halunk meg}, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.(1.Kor.15;51-53.)

Ennek a folyamatát azért sem lehet leírni, mivel nincs is folyamata! Egy szempillantásban történik meg a fizikai test teljes átalakítása, mégpedig Jézus megdicsőült testéhez hasonlatos formában. Róla pedig tudjuk, hogy feltámadása után már nem hatottak rá a földi fizikai törvények, falakon és zárt ajtókon át közlekedett, s végül a levegőbe emelkedett döbbenettől megdermedt tanítványai szeme láttára, s el is tűnt a felhők felett.(Ap.Csel.1;9.)
Az a másodperc töredékében sem mérhető pillanat az elragadott személy számára sem lesz megfogható: még a földön van, akár egy tevékenység közepette, azonban már látja is Jézust életében először szemtől szemben, a felhők magasságából a Föld felszíne pedig mélyen alatta épp csak kivehető!
Látja maga körül lebegni hozzá hasonlóan a nagy sokaságot, ahogyan a kis madarak körülrepkedik a nagyot.(Luk.17;37) Nincs tériszony, vagy repülési fóbia, a lehető legtermészetesebb, hogy szemlélem talpam alatt a mélységet, de a mindent betöltő boldogságon kívül mást nem érzek!
Jézus dicsőséges fényben ragyogó, mosolygó arca, tűzláng fényű szeméből felém sugárzó odaadó szeretete olyan erővel tölt be, hogy az érzékelés-bár nemcsak megmaradt, de ki is teljesedett- minden irányból csak Rá korlátozódik! Most értem meg igazán, mit jelent az Ige: Ő minden, mindenekben!(1.Kor.15,28.)   

 Ha ezeket olvasva, esetleg csodálkozol, vagy hitetlenül mosolyogva csóválod a fejedet, akkor csak emlékeztetnélek rá, hogy Annak, Aki a fizikai világot megalkotta és hatalma szavával fenn is tartja azt, semmiféle nehézségbe nem ütközik ezeken a törvényeken módosítani, akár személyre szabottan!

Az elragadtatás eseményeiről még továbbiakat tudhatunk meg az 1Thessz 4,15-17-ben:

„Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thessz 4,15-17)

A levegőbe! Tehát egyenlőre nem az „egekbe”, ami jelenti a mennyeket is.
A levegőégbe, mintegy találkozóra vele, aki megígérte:

„…ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (Ján.14;3.)

 De kik lesznek részesei ennek az egész bolygót megrázó eseménynek?

Sok-sok idevonatkozó igehelyen kívül egy példát szeretnék most megvizsgálni:

Máté 25;1-13. :

1. Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.

2. Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.

3. A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;

4. Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.

5. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.

6. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!

7. Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.

8. A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.

9. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.

10. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.

11. Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.

12. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.


Az az öt szűz, amelyik az elragadtatáskor itt marad, maga is úgy gondolja, hogy Istenhez tartozik, készül a Vőlegény fogadására. Jézus mégis megtagadja őket. Miért?

Nincs olaj a lámpásukban, ami a Szent Szellem jelképe!
Azonban Szent Szellem csak abban az emberben lehet, aki Jézus véréből született. (Ján.16;13-14) Ahogyan a földi szüleinkkel egy vérből vagyunk, Isten gyermekévé is csak Jézus vére általi közösségünk által születhetünk:

Jn 1,13:
”A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”

Isten gyermekei nem járnak többé a bűn sötétségében, hanem a világosság fiai, a lámpásukban levő olaj által.

Az öt szűznek, akiknek lámpásai olaj híján kialudtak, lett volna lehetősége, hogy feltöltsék edényeiket. Azonban ők e tevékenység helyett álomba merültek.

Érzed-e már mennyire igazságos Isten?

Akik a Szent Szellem világossága helyett a sötétséget választották, hogyan részesülhetnének a mennyei Atya szeretetéből?

Sötétben botorkálva nem lehetnek közösségben a világ Világosságával!

Az elragadtatás Isten gyermekeinek az összegyűjtése. Ma még választhatsz, hogy részese szeretnél-e lenni?...

..

Ennek,- az emberiség sorsát komolyan befolyásoló nagy Babilonnak nevezett - szellemi hatásnak alapvető részleteiről olvashatunk a Bibliában, a történelem különböző koraiban vissza-visszatérően.  

Az egyik legmegdöbbentőbb kép a Jelenések Könyvében található prófécia és leírás. Rendkívüli jelentőségét mutatja egyrészt, hogy a Jelenések Könyve (17;1-18. 18;1-24.) két teljes egész részben foglalkozik Babilonnal, másrészt, hogy azon kevés kivételes igehelyek közé tartozik, amelyet magyarázó angyal ismertet.(Jób 33;23.)

Először is nézzük, mit látott János apostol:

Látott egy arannyal és drágakövekkel ékesített, bíborba öltözött asszonyt egy tíz szarvú, hét fejű vörös fenevadon ülni, kezében aranyserleggel, amelynek tartalma Jézus bizonyságtevőinek, a szenteknek vére. Az asszony ezt itta, részegségig. Homlokára egy név volt írva: Titok; A nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. Ez az asszony „sok vízen ül.”(Jel.17,4-6.)

A sok víz és egyáltalán a nagy vizek kifejezést a Biblia „népek tengereként” állítja elénk. Babilont jelképező asszony, ezeken ül, jelezve, hogy hatalma van az egész bolygó felett. Ez szellemi hatalom, és mivel a fenevadon is ül, szorosan kapcsolódik ahhoz a fizikai impériumhoz, amit a hét fejű és tíz szarvú fenevad birtokol, aki pedig az Antikrisztust jelenti, az utolsó idők sátáni uralkodóját.(Jel.13;1-2.)
Rövid kitérő, hogy mi ez a hét fej és tíz szarv:

Dániel próféta szerint hét világbirodalmat számlálhat az emberiség, ezek után nyolcadikként, de az előzőekből származtatva jelenik meg az utolsó uralkodó. Róla olvashatunk itt. A szarvak uralkodókat jelölnek, akik egyszerre, egyidejűleg adják hatalmukat, jogkörüket  a Fenevadnak.

Ahogyan a Fenevad-Antikrisztus uralkodik a nemzeteken (7 évig) úgy igázza le szellemi szinten a világot a nagy parázna Babilon. De kicsoda ő konkrétan?

Babilont úgy értelmezhetjük csak helyesen, ha megértjük jellemzőit:

Elsősorban is paráznának nevezi a Biblia. Ezt a kifejezést használja Isten a hűtlenségre, az Ő imádata helyetti bálványimádásra, az árulásra.(Jer.3;7-8., Zsolt.106; 35-39)

Tehát az Istennel szembe helyezkedő világ és ennek szellemisége jelenik meg a nagy parázna Babilon képében.(Jel.17;15.)

1. Paráznasága a fizikai világ imádatát hangsúlyozza, ezért kapta egy város nevét. Pontosan Babilonét, ahonnan a lázadás (Bábel tornya), a kimondottan Isten-ellenes vezetés (Nimród), és Istentől tudatos elfordulás( 1.Móz.4;21-23.)gyökerei ágaznak szét.  
  2. másrészt ez a hűtlenség a Sátánon, a vörös fenevadon van megalapozva, (ezért ül rajta az asszony.)

Isten az Ő gyermekeinek az angyalon keresztül üzeni:
”Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból.
Mert az ő bűnei égig hatottak és Isten megemlékezett az ő gonoszságairól” (Jel.18; 4-5.)
 

Abban az időben, amikorra a figyelmeztetés szól, különös körülmények uralkodnak majd a Földön.

A Fenevad-Antikrisztus a szintén sátáni hamis prófétával együtt kormányozza a világot. Utóbbi által létrehozott egységes világvallás a fenevadat istenként imádatja, és ő ezt el is fogadja. Ezáltal a világgazdasági struktúra egy olyan jelrendszert alkalmaz, hogy létjogosultsága csak azoknak lesz, akik a fenevad bélyegét felveszik.(A mai ismeretek szerint ez könnyen megvalósítható egy chip-beültetéssel akár.)

Nekünk, akik Istenhez hűek maradunk és ezt megtagadjuk, szinte lehetetlenné válik az élet: sem venni, sem eladni nem lehet a „kód” nélkül.
Azonban nekünk az Úr rendelkezésünkre bocsátotta az Ő Igéjét, amiben minden ismeret megtalálható számunkra,hogy felismerjük, mikor jön el, ez az idő, és ezáltal némileg a gyakorlatban is felkészülhessünk.

Felvetődik a kérdés, hogy mennyire van közel mindennek a megvalósulása?

A világpolitikát és gazdaságot tekintve annyit láthatunk, hogy minden halad a globalizáció felé, a vallások egységesítése is alakul az ökumenizmus jegyében. Az informatika rohamléptékű fejlődése pedig hamarosan képes lesz biztosítani, hogy bárkit kontroll alá vegyenek élete legapróbb részletéig.

Azonban, mint mindig, most is Isten kiválasztott népe, Izrael a legfontosabb bizonyíték. A zsidóság összegyűjtése megkezdődött, és a világszerte fokozódó neonácista mozgalmak méginkább arra ösztönzik a zsidó népet, hogy Izraelben keressen menedéket. Mindezek előtt legfontosabb mérce mégis az, hogy a jeruzsálemi templom jelenleg nincs felépítve. Márpedig a Biblia szerint az Antikrisztus ott fogja elsősorban magát imádtatni.  Ezért, úgy tűnik még nem jöttek el az utolsó idők utolsó keserves napjai.

Ma Isten kegyelmi idejét éljük, amivel a végső Gonosz hatalomra jutását visszatartja. Még van lehetőség Isten népéhez való csatlakozásra, ami egyben a menekülés egyetlen útja is…Erre szoktuk mondani, hogy ez az út felfelé vezet, még fizikai értelemben is.

A Mennyek Országa nem földi eredetű ország. Az, hogy valódi, létező hely, az a Biblia számos leírásából kiderül. Azonban konkrét földrajzi hely, merész megfogalmazással, mivel tér-időn kívüli, így csak jobb híján nevezhető „hely”-nek.
Emiatt polgárai sem földiek, bármennyire is a Föld bolygón élnek. A több, mint 6 milliárd földlakó közül mintegy 2 milliárd a keresztény, de vajon mennyei állampolgárok-e ők? Fontos és kikerülhetetlen tény, hogy legyen bárki, bármelyik keresztény egyház tagja, csak azokat lehet mennyei állampolgárnak nevezni, akikről a szintén nem földi eredetű „útmutató könyv”, a Biblia ezt kijelenti.

A Szentírást Isten Szelleme ihlette, ezért Ő tudja csak, kik az övéi:

”Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai” (Róma 8;14.)
és
”Ismeri az Úr az övéit” (2.Tim.2;19.)

De milyen bizonyítékot találhatsz önmagadra nézve, ha netán felmerül benned a kérdés, hogy „én
most mennyei állampolgár vagyok, vagy sem,”?

Csakis a Bibliához fordulhatsz eligazításért. Mit olvasunk ott elsősorban is Jézusról?

Amikor a Földön járt, a tanítványok tátott szájjal hallgatták a mennyekről szóló tanításokat és többnyire egy szót se értettek, folytan el kellett, hogy magyarázza, példázatokkal megvilágítsa az Isten országára tartozó dolgokat:

„Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
De mikor eljő amaz, az Igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra.”(Ján. 16; 12-13.)

Itt a bizonyíték: Ha Isten Szelleme hit által benned lakik, akkor Ő megváltoztatja értékrendedet, érdeklődésedet átfókuszálja a mennyei dolgokra. Megismerhetőek a mennyei állampolgárok abból tényből, hogy van-e a mennyről élő látásuk, mivel ezt csak Attól kaphatják, aki ismeri a mennyet. Ezen kívül nemcsak látást ad a mennyek országáról Isten Szelleme, hanem az emberi identitást megváltoztatja úgy, mint ahogy TUDJUK azt, hogy magyarok, németek, angolok, stb vagyunk, anélkül, hogy hivatalos papírjainkba pillantanánk.
 Tehát nemcsak gondolom magamról, hanem TUDOM, hogy mennyei állampolgár vagyok, és örök üdvösségem van.
 Itt már a halál fogalma is teljesen átrendeződik, ezentúl nem egy pont egy mondat végén, hanem egy vessző egy összetett mondat közepén. Egy esemény az életemben,  -kétség kívül az egyik legnagyobb- ami után tovább folytatódik történetem.
Ez az üdvbizonyosság. Jézus halálával legyőzte a Halál angyalát. Ezért nem tehetek róla, de nem tudok meghalni!
Ez is a mennyei állampolgárok privilégiuma.
A negatív oldalról nézve is van bizonyíték mennyei állampolgárságunkról:

”Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. De mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki a világból, azért gyűlöl benneteket a világ”(Ján. 15;19.)

Az e világ értendő földrajzilag is a bolygóra, de szellemiségét tekintve is. A Biblia a Sátánt e világ fejedelmének mondja, ennek megfelelően az ő fennhatósága alatt álló terület az ő uralkodásának személyiségjegyeit viseli magán. Így inti János apostol a mennyei polgárokat:
„Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.”
(1.Ján. 1;16.)
Hogyan szerethetné egy odaadó állampolgár az országa ellenségének dolgait??

 Még természetes szinten is megfigyelve, bármilyen nemzet állampolgára is legyen valaki, elsősorban az állampolgárságának megfelelően fog élni és viselkedni, földrajzilag bárhol is éljen.

Ugyanígy a mennyei állampolgárok sem tagadhatják meg identitásukat, amelyet természetfeletti forrásból kaptak. A fentiekből következően a mennyei polgároknak a Föld nem az otthonuk, egy ellenséges területen való áthaladás, egy ideiglenes tartózkodási engedély.

  
És Te?

Mihez ragaszkodsz, mit szeretsz? Mi az első az életedben?

Látva a sok szerencsétlen hajléktalant, aki egy eldugott parki padon, huzatos aluljáróban, vagy pályaudvari váróban húzza meg magát, vajon kinek ne szorulna azonnal össze a szíve, miközben szaporán siet haza, biztonságos, meleg otthonába?

Egy pillanatra esetleg meglegyint a gyökértelenség, a számkivetettség bizonytalansággal terhelt, nyomasztó érzése, talán örülsz, hogy neked más sors jutott osztályrészedül. Pedig csak idő kérdése, hogy még a fedél nélkülieknél is szánalmasabb körülmények valósággá váljanak az életedben!

Olyan ez, mint kedves ismerősünk temetésén való részvételünk. Szomorkodunk a koporsó mellett, talán sűrű könnyeket hullatunk, de valahogy mégis, még ott is a halál hideg közelségében, eltölt az élet birtoklásának biztonsága. Ez a biztonság egy nagyon fura valami. Okozója, az egyetlen kétségtelen tény, nevezetesen, hogy élünk, a lehető legbizonytalanabb valami a földi létben. Soha, sehol, semmilyen garancia nincs arra, hogy a következő percben még életben leszünk. Mégis ezt a körülményt tudja az ember a legfrappánsabban elfelejteni, még erőlködnie sem kell. Ebben az életben egyetlen elkerülhetetlen dolog van, a halálunk, mégis úgy éljük életünket, mintha örökké tartana. Végleges tartózkodásra rendezkedünk be a Földön, sokszor erőnkön felül, éjt nappallá téve munkálkodunk múlandó és millliónyi bizonytalansági tényezővel fenyegetett életkörülményeink megteremtésén.
”Nem rabszolga élete van-e az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-e, mint a béresnek napjai? (Jób 7;1.)

Pedig a Biblia nem győzi elégszer figyelmeztetni az embert: a Föld nem a végleges otthona! Nem több, mint egy sivár átmeneti szálló, és nem is biztonságosabb annál. A szószerinti hajléktalanok nem is szívesen mennek az ilyen ideiglenes szálláshelyekre, mondván meglopják, bántalmazzák őket, társaik. Hát nem ilyen-e a Föld egésze? Hány biztonsági zárat szereltetsz fel lakásod ajtajára? Milyen magas kerítést emelsz? Építgeted életkörülményeidet teljes erőbedobással, pedig tudod, csak nem gondolsz rá, hogy hamarosan útra fogsz kelni. Ez pedig költözködés lesz és nem utazás, méghozzá egy másik országba!

Tisztában vagy ennek a ténynek az elodázhatatlanságával, mégsem foglalkozol azzal, hogy ha eljön ennek az utazásnak az ideje, akkor abban az ismeretlen országban boldogulni tudj. Pedig hallottad már az ország nevét, azzal is tisztában vagy, hogy létezik útikönyv, amiből megismerhetnéd az ottani körülményeket, hogy ne érjenek végzetesen kellemetlen meglepetések útra kelésed nyomán.
Mégsem készíttetsz útlevelet, nem tanulmányozod az ottani állampolgárok beszámolóit, nem akarod az ország nyelvét sem megtanulni.
Az meg már végképp hidegen hagy, milyen „államigazgatási törvényekkel” működik jövőbeni tartózkodási helyed.
 Az értékrend, amit felállítottál magadnak, szüleid, őseid öröksége, úgy gondolod, megingathatatlan, vagy legalábbis nagy kényelmetlenséggel járna még a felül bírálata is.
 Ha pedig esetleg személyesen találkozol annak az országnak az állampolgárával, ahova te szintén hamarosan útra kelsz, a fejedet gyorsan elfordítod, annyira kényelmetlen még csak gondolni is rá, hogy menned kell, kikerülhetetlenül. Nem szereted, ha bármi vagy bárki emlékeztet erre a tényre, jobban szeretsz magadnak hinni, meg azoknak akik racionálisan gondolkodva odázzák el a halállal való szembesülést.
 Különben is olyan furcsák ezek a magukat kereszténynek, mennyei állampolgárnak nevezők:
..."Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük" (Zsid.13,14.)
 „Van országuk, és mégis jövevények. Mint polgárok a többiekkel együtt részt vesznek a mindennapok dolgaiban, és mégis úgy hordozzák terheiket, mint idegen vándorok. Minden idegen ország olyan a számukra, mintha szülőföldjük lenne, és szülőföldjük, mint idegen ország. Itt a földön élnek, de ők a menny polgárai. Engedelmeskednek a törvény előírásainak, de életükkel túltesznek azon. Áldják azokat, akik gyalázzák őket. Idegenek, mert idegen, azaz nem földi, nem emberi az az erő és lélek, ami bennük munkálkodik. Istentől van, mennyei eredetű. De éppen ezért nem idegenkednek e világtól, sőt Isten szeretetének, eljövendő új világának előjelei, hírnökei, munkálói ebben a világban.” (Ismeretlen szerző)
Isten ezekért az emberekért kötött szövetséget a Föld fellázadt lakóival, mégpedig vérrel írt szövetséget: Az Ő Fia, Jézus tiszta vérével! Isten hűséges az Ő szövetségeseihez, örökkévaló országot biztosít számukra:

”A békesség Istene,…kihozta a halálból, örök szövetség vére által a mi urunkat, Jézust”(Zsid.13;20)
”…eképpen gazdagon adatik majd nektek a mi Urunknak és megtartónknak, Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel” (1.Pét.1;11.)

Mert hiába akármekkora tudás a Földről, hiába a sok új felfedezés és ismeret a bolygóról, az emberiség nem lépheti át a határt, amit Isten megszabott az Ő végtelen hatalmából.
 Az emberi élet olyan véges, amilyennek Isten megszabta, ugyanígy a fizika törvényeit is csak addig hajthatja az ember uralma alá, ameddig a Teremtő ezt engedi neki.
A Föld egy lakás az ember számára, egy albérlet, ideiglenes bejelentéssel, de ennél nem több:

”Ő az Isten, aki alkotta a Földet és teremtette azt és megerősítette, nem hiába teremtette azt, hanem lakásul alkotta” (Ézs.45;18.)

 „Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette Isten, hogy lakozzanak a Földnek egész színén, meghatározván eleve elrendelt idejüket, lakásuk határait.”(Ap.Csel. 17; 26.)
Itt található leírva, hogy mennyire korlátozott az ember időben és térben is. Micsoda hiábavaló ábrándok az űrutazások akár a legközelebbi bolygóra, vagy hogy kolóniákat építsen az ember más égitesteken. Soha nem fogja túllépni az Isten által felállított határokat. Mert mire olyan technikai felkészültségre tennénk szert, ami lehetővé tenné az idegen égitesten való berendezkedést, addigra az ember réges-rég úgy tönkre teszi a Földet, hogy nem lesz honnan útnak indítani a kivándorló csapatokat.
A kereszténységet irracionalizmussal szokták vádolni, pedig ők azok, akik két lábbal állva a Földön szemlélik és élik az igazságot. (Valóságot) (Ján.14;6.)
Örülök, hogy magam is közéjük tartozom.

És Te?

Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Ez azt jelenti, hogy tökéletesnek! Ádámnak nem volt szüksége a tíz parancsoltra, mivel természete Isten dicsőségét tükrözte vissza a bűnbeesés előtt. Egy makulátlan emberiség, ez volt a Teremtő eredeti szándéka.
Azonban az ember bűnbe esett, Lucifer az ősi Kígyó csábítása nyomán:

”Amely napon esztek abból (a jó és gonosz tudásának/ismeretének fájáról)megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.”1.Móz.3;5.)

Az ember egyszerűen megismerkedett a gonosszal, és a gonoszsággal, s többé nem térhetett vissza az ártatlanság korába.

Ettől kezdve áthidalhatatlan szakadék támadt a Teremtő és teremtmény között. E szakadásnak nyomán nemcsak a romlás és halál lépett be az ember életébe, hanem az örök kárhozat is várt rá. Soha többé nem volt képes az ember arra az abszolút Jóra, amire eredetileg teremtetett.
A bűnnel megfertőzött lélek a bűn útját követi.
Ez egy hatalmas törvény, Pál apostol világosan megfogalmazza :

”Mert tudjuk, hogy a törvény szellemi, de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
Mert amit cselekszem, nem ismerem, mert nem azt művelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem.
Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel,(tízparancsolattal) hogy jó.
Most azért már nem én cselekszem, hanem a bennem lakozó bűn….
Megtalálom azért magamban, aki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt,(bűn törvényét) hogy a bűn megvan bennem…Óh, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Hálát adok Istennek a mi Urunk, Jézus Krisztus által!
...Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és halál törvényétől. (Róma;7;14-25. 8,2.)
/Kiemelések tőlem./
 

A bűnnel megfertőzött sőt, a rosszal teljesen átitatott gondolkodásmódú ember az Isten törvényének képtelen megfelelni. Isten tételekben lefektette az Ő lényének legmélyéről fakadó törvényeket, hogy megmutassa az embernek, milyennek kellene lennie, és ehelyett hova jutott és hol tart.

”Micsoda tehát a törvény? Bűnök okáért adatott…”..a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg” (Gal.3;19. 24)
 

Ezért kellett Jézus Krisztusnak meghalnia: az ember képtelen betartani Isten tökéletes lényéből fakadó törvényét, tehát logikusan mindenkinek el kellene kárhoznia, mivel a bűn nem állhat meg a szent Isten előtt. Ám Jézus a kereszten magára vette végtelen istenségéből fakadóan a világ bűneit.

„Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk” (1.Péter,2;24.)

Aki ezt a kegyelmi, ingyen ajándékot hittel elfogadja, üdvözül.

Ez már teljesen az ember személyes, akarati döntése…

Nemrégiben írtam az antikrisztusi világbirodalomról, és annak előkészületére utaló jelekről. Valaki megkérdezte tőlem: Nem figyelmeztette Jézus földi élete során a tanítványait? De bizony, hogy figyelmeztette, (És rajtuk keresztül minket !) több ízben is. Ezt általában példabeszédek formájában tette, megkülönböztetve azokat, akiknek megadatott az „értés”, azoktól a kákán is csomót keresőktől, akik az Ő bölcsességgel és szeretettel teli szavait folyton kiforgatták és arra használták, hogy vádakat kovácsoljanak ellene. Tanítványainak mondta Jézus:

„Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, és hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsássanak.” (Márk 4,11-12.)

Ezekben a szavakban is nyomatékosan kinyilvánul Jézus örökkévaló Istensége, amellyel belelátott az emberi szív legmélyebb rejtekébe, oly módon, hogy előre tudta, ki az, aki az Ő ellensége meggyőzhetetlenül.
Abban a világmindenségben, ahol Ő él, nincs idő. Ezen a tényen az sem változtat, hogy néhány évre belépett a mi dimenziónkba. Életének földi tartama alatt a Szent Szellem oly módon volt vele, hogy Istenségének minden összetevőjét rendelkezésére bocsátotta. Ezért volt képes Ő ember létére belelátni bárki gondolataiba, szándékaiba.
”Maga azonban Jézus, nem bízta magát reájuk, a miatt, hogy ő ismerte mindnyájukat. És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről, mert magától is tudta, mi volt az emberben.” (Ján. 2;24-25.)

„Ismeri az Úr az övéit”(2.Tim. 2,19.)

Az övéinek szól a szerető figyelmeztetés:

”Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz és sokan vannak, akik azon járnak.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Máté 7,13-14.)

További segítséget is adott a szoros kapu és a keskeny út megtalálásához:

”Én vagyok az ajtó, ha valaki én rajtam megy be, megtartatik „(Ján.10,9.)
„…Én vagyok az ÚT, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Ján.14,6.)
és
” én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28;20.)
Erre sokan fel szokták kapni a fejüket: „Nocsak akkor mégis van világ vége”?

Nincs, illetve nem lesz olyan értelemben világ vége, ahogy századokon át hitték, miszerint a föld egyszer csak eltűnik. Ennek a kornak lesz vége, a rontás és rombolás korának.
”Ime, mindent újjá teszek” (Jel.21;5)

Ez nem úgy hangzik, mint egy világvége ígéret, számomra teljesen egyértelműen a helyreállításról szól.

Itt szeretném hozzátenni, hogy a Bibliában az Isten neve, az Örök Vagyok, ezt jelenti szó szerint: Az örök korok korain át élő.

Tehát megszámlálhatatlan korszak egymást követő sokaságáról beszél a Biblia, s azoknak összességét tartja fenn az időn kívül létező, örökkévaló Teremtő.

Az emberi lények számára annak a dimenziókon túli világnak a törvényeit, elvárásait még felfogni is nehéz, betartani pedig egyenesen lehetetlen. Lehetetlen? Akkor hát mi van Isten törvényével a tízparancsolattal?

(hamarosan folytatom)

Folytatom az előző bejegyzésem utolsó gondolatánál.

Tehát a Biblia az utolsó időkről szóló próféciáiban (Jel.13) egy olyan világrendről beszél, amely egy világkormányból, egy világhaderőből, egy világvallásból tevődik össze. Ennek élén áll a „Fenevadnak” nevezett diktatórikus eszközökkel kormányzó, ellentmondást nem tűrő uralkodó. Hihetetlen mindez? Nem is annyira, ha gondosan megvizsgáljuk, hogy milyen körülmények között, milyen tulajdonságú alattvalókkal kell majd regnálnia. Mit is mond a Biblia az utolsó idők népeinek emberi vonásairól:

„…lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárak, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.” (2.Tim.3;2-4.)

Ha most legyintenél arra hivatkozva, hogy mindig voltak ilyen emberek, akkor a következőket szeretném számodra kiemelni:

A felsorolt jellemvonások, egyszerre, és tömegekben, növekvő tendenciával lesznek jelen. (Ehhez sürgősen hozzátéve, hogy mindez csak akkor vonatkozik az utolsó időkre, ha az előző postomban felsorolt kritériumok is felbukkantak mind egyidejűleg.)
Néhány tulajdonságot szemügyre vehetünk részletesen.

1.” Pénzsóvárak lesznek”
Soha még ilyen hangsúlyt nem kapott az ún.fogyasztói társadalom, mint manapság. Minden a pénzről, a profitról szól. Az emberek teljesen elidegenednek azoktól a kapcsolati rendszerektől, amiknek régen nagy jelentősége volt: életre szóló cimboraságok, közös érdeklődésen, komoly szimpátián alapuló baráti társaságok, nagy családi összejövetelek, jószomszédságok. Ma mindenek felett való a pénzhajhászás, ami ugyebár akkor is sok időt emészt fel, ha nem igazán tisztességes eszközökkel történik, ha meg fair play, akkor végképp nem marad idő személyes kapcsolatokra. (Egyre több ember számára lassan már értelmezhetetlen maga a kifejezés is.)
A „megszerzem, ha belehalok is „ ideológiája dominál, akármilyen áron, bár adósodjak el végleg, de ez kell nekem! Ezt a mentalitást használja ki az emberek szerzési vágyát manipuláló hitel-bank-rendszer! Egyre könnyebb eladósodni, a hitelintézetek egymás alá ígérve kínálgatják a tőkét, a szerencsétlen, kispénzű tömegeknek. Minél nehezebb legálisan meggazdagodni, annál könnyebb eladósodni és ezzel együtt bekerülni egy olyan vérkeringésbe, ami hamarosan végromlásba taszíthatja tagjait, miközben pedig egyre nagyobb kontrollt gyakorol felettük. (Jel.23,17.)

2. „szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok”
Nem is kell külön felhívnia figyelmet, ez annyira nyilvánvaló. Szülők tisztelete? Ez valami lelegyintésre méltó, ősmaradvány. Ma mindenütt a gyermeki személyiség védelme az irányelv, óvodai, iskolai oktatáson át az otthoni bánásmódig, az elsődleges, hogy büntetni szinte semmivel sem lehet. Az a szülőt, aki urambocsá’, arra vetemedik, hogy nyakon legyintse csemetéjét, még fel is jelentheti a szemfüles tanú. Meg is tanulják a nebulók idejekorán, hogy ha elégedetlenek, nekimehetnek a tanáraiknak, sőt, ha hozzájuthatnak, akár fegyverrel is. Ki állítja, hogy ilyen nagy számban valaha is jelen volt ilyesmi a világtörténelemben? (A szülők , idősebbek tisztelete általános volt.) Mindez történik egy olyan miliőben, ahol a vízcsapból is a pozitív gondolkodás hangsúlyozása folyik (Ami ugyebár a new age alap-vonala)

3.”magukat szeretők, kérkedők, kevélyek „
Ki ne hallotta volna a TM egyik vezérgondolataként felvezetett ominózus mondatot: „benned van az isteni szikra” „szabadítsd fel magadban az istenit”. Ez a fajta kevélység, ami nem tűr meg maga felett tekintélyt, már a Biblia első oldalain olvasható, mint Lucifer „mézesmadzagja”: „olyanok lesztek, mint az Isten”(1.Móz.3;5) Ez a gondolat, és igény, bár mindig is jelen volt az Istentől elszakadt emberiségben, azonban napjainkban egyre jobban dominánssá válik. (A folyamat épp csak elkezdődött….)

4.”káromkodók”
Ennyi legális trágár beszéd sem volt még soha, akár a médiában, akár a köznyelvben: Isten és egymás szidalmazása már szinte humor szintjén megy, és ami a legmegdöbbentőbb, már annak a korosztálynak a szájából is, amelyik jószerével beszélni is épp csak megtanult.

5.” Mértéktelenek”
Kábítószerek világméretű terjeszkedése, maffia szinten! Erről nincs is bővebbet mit mondani.(Bár az alkoholizmus is idetartozik, mint növekvő tendencia) Mindezek szintén egyre fiatalabb korosztályok jellemzői!

6.” inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői”
A pornográfia, nyitott kapcsolatok, szabad szerelem…volt valaha ilyen méretekben jelen az emberek életében? S az ebből fakadó Isten-tagadás, Teremtő elárulása?

Ezek a jelenségek egymást generálják: minél lejjebb csúszik az emberiség a gazdasági válságokba, éhezésekbe, nyomorba, annál elkeseredettebb, minél elkeseredettebb, annál agresszívebb, minél agresszívebb, annál inkább gyűlöli szidja és hibáztatja Istent. Ezek a tényezők is mind az Antikrisztus (Fenevad) fellépésének elősegítését célozzák.

A világ halad a globalizáció felé, egy olyan kaotikus állapot felé, ami egy erőskezű (ám zseniális), diktátori vezető általi megmentés után kiált. Nem látjuk ezt? Vagy nem akarjuk látni? De hallani a Biblia hangját: Isten megmondta, hogy meglesz…

Eljut a Föld erre az állapotra, és el fog jönni a zseniális diktátor, aki képes lesz elvégezni a Földön a szükséges nagytakarítást.

Az emberek önként és dalolva hajtják fejüket a sátáni rabigába. Semmi sem számít, végre jólét, szabadság, békesség, biztonság!!!

Ámde: Isten türelmi ideje eddig fog tartani:
   ….”mert amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra, és semmiképpen meg nem menekednek” (1.Thessz.5;3.)

Isten, a történelem ura, Ő előre figyelmeztei az embert, és beteljesíti amit megígért.

Azoknak, akik a bibliai isteni ihletettségét kétségbe vonják, feltenném azt a kérdést, hogy lehetséges-e emberileg kiagyalni olyan eseményeket, amik többezer év múlva szóról szóra beteljesednek, méghozzá úgy, hogy elfogulatlan vizsgálódás kizárja a véletlen bekövetkezést.
Próbálja kitalálni bárki, hogy mi lesz ezer év múlva a Földdel? Vagy akár száz év múlva, hogyan fog kinézni a társadalmak, vagy gazdasági rendszerek felépítettsége?

Még nagy vonalakban  sem lehet megrajzolni a képet! Márpedig a Biblia nemcsak egy elnagyolt vázlatot ad, hanem pontos és részletes képet fest az utolsó idők eseményeiről. Már megint az utolsó időkről lesz szó? –kapják fel fejüket most sokan. Bizony, mert "a világtörténelemben először a mi nemzedékünk az, ami képes arra, hogy az utolsó legyen.”(Peter&Paul Lalonde)

Először is Isten kijelenti, hogy:
 „emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több, Isten vagyok és nincs hozzám hasonlatos. Ki megjelentem kezdettől fogva a véget és előre azokat, amik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll és véghezviszem minden akaratomat;…nemcsak szóltam, …elvégzem, meg is cselekszem!” (Ézsaiás 46;8-11)

Sok nemzedék gondolta azt, hogy a Biblia utolsó időkre szóló próféciái az ő korukra vonatkoznak. Ez azért volt nagy tévedés, mert nem lehet 1-2 eseményt kiemelni, ami talán az adott korra jellemző, hanem az összes próféciának be kell teljesedni egyidejűleg ahhoz, hogy azt lehessen állítani: Az utolsó időkben élünk !
Isten pontosan kijelenti Igéjében, hogy milyen lesz a világ, milyen események fognak megtörténni közvetlenül Jézus visszajövetele előtt.

1.      Izrael történelme: Dániel könyvében szinte napra pontosan megvan jövendölve  Jézus halála, Jeruzsálem lerombolása és a zsidó nép száműzetése a Római Birodalom által. Azonban 1948.május 14. óta, évszázados szétszórattatás után, Izrael újra virágzó, fejlett állam!

„és felveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtlek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.” (Ezékiel, 36;24)
”és elplántálom őket az ő földjükbe, és nem szaggattatnak ki többé az ő földjükből, melyet adtam nékik, azt mondja az Úr”( Ámos 9,15)

2.Globális világrend (előjelei: Egy olyan gazdasági válság felé való sodródás, aminek hatása alól a bolygó egyetlen országa sem képes magát kivonni. E válság kezelésére a megoldást egy egységes vezetés jelentheti, ebben szinte minden politikus egyetért. G7, Gatt, Nemzetközi Valutaalap, Európai Unió létrejötte, stb. Ki kell hangsúlyozni, mégpedig nyomatékosan, hogy ez a globalizálódás még csak az első lépcsőfok az antikrisztusi világbirodalom létrejötte felé. De ez az egyik előfeltétel, másként hogyan lehetne egyetlen diktátori „kézből” ellenőrizni az egész világot?
”Senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma”Jel. 13;17) Márpedig ez komoly kontrollt követel, ennek a technikai feltételeit meg kell teremteni. Ez pedig csak a mi korunkban elérhető, a microchipek elterjedésével például.
3.Háborúk,( különösen polgárháborúk gyakoribbá válása), éhínségek egyre kínzóbb mértékben, újfajta járványok elterjedése. Megváltozott időjárás, katasztrófák gyakoribbá válása, egyre több és pusztítóbb földrengés világszerte. Ezekről nem is szükséges többet írni, mivel tele van velük a média. Ha valaki mégis kételkedne, íme egy kis földrengési statisztika az elmúlt száz évről: (6,5-es földrengésre vonatkoztatva)

1900-1960 48 földrengés /ez évente átlag 6-ot jelent 10 évenként./

1970-1989 : 33 földrengés /ez évente átlag 17 , szintén 10 évre átlagolva./

1990: első félévben 10 súlyos földrengés!!! Ugyanez év októberéig 133 földrengés. Ez már havi(!!!)4,93-at jelent./ 10 évenként 600/

Összegezhetem, hogy a fentebb említett katasztrófák mind a „szükséges rosszak” ahhoz, hogy olyan gazdasági világválság jöjjön létre, ami egységes vezetés és megoldás után kiált: Az időjárási katasztrófák,- kiirtott erdők, beültetett termőföldek, végsőkig szennyezett levegő,- generálják a globális felmelegedést, ami generálja az élelmiszerárak (és energiahordozók) meredek emelkedését, ami pedig gyors út egy globális válsághoz. (Természetesen erősen leegyszerűsítve.)

4.Járványok és különösen súlyos, halálos kimenetelű újfajta járványok előtörése.(AIDS, ebola víros, hepatitisz , újra előbukkant tuberkulózis, szifilisz, valamint eddig nem tapasztalt ellenálló képességű influenza vírusok, stb) Ez szintén az előzőekhez, mint következmény, de egyben generáló tényező is szorosan kapcsolódik.

5.A Jelenések Könyve13,-ban 18 vers egy olyan világrendről beszél, amely egy világkormányból, egy világhaderőből, egy világvallásból tevődik össze. Ami az utóbbit illeteti, az ökumenizmus jegyében máris megkezdődött a közeledés, ez is a bolygó történelmében először!

6.Az utolsó generációról mit mond még a Biblia?
(Ezzel folytatom hamarosan)

Mi is az a prófécia? Egyenesen az Élő Istentől kapott üzenet, amely mindig természetfeletti kijelentés, s amire emberi bölcsesség és belátás nem képes. (2.Pét.1;20-21). Vonatkozhat múltra, jelenre, és bizony, a jövő eseményeire is.
A próféciák, -különösen amelyek korunkig beteljesültek,- a legfőbb bizonyítékai a Biblia isteni ihletettségének. A Szentírás 6408 jövendöléséből már 3268 beteljesedett.
Ézsaiás próféta szavaival zártam előző bejegyzésemet, mégpedig az 53.résszel, ami az egyik legismertebb messiási prófécia. Ézsaiás nemcsak Jézus Krisztus váltságművéről, hanem annak céljáról, részletes körülményeiről is beszél:

„Utált volt és az emberektől elhagyott, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, útált volt és nem gondoltunk vele.
Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozta.

…megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünk büntetése rajta van és az ő sebeivel gyógyulunk meg.”(Ézsaiás 53;3-5.)

„…átlyukasztották kezeimet és lábaimat”(Zsolt.22;17.)
”megosztoznak ruháimon és köntösömre sorsot vetnek”(Zsolt.22;19.)
Ugyanez az Ézsaiás könyve Jézus örök kiráyságáról is beszél:(ez még előttünk van, de a teljesség kedvéért ideírom )
"Miképpen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt:
Aképpen ejt ámulatba sok népeket, fölötte a királyok befogják szájukat, mert amit nekik nem beszéltek azt látják, és amit nem hallottak, arra figyelnek."(Ézs.52,14-15.)
A messiási próféciák az irodalomtörténet legnagyobb csodái: több, mint 300 van belőlük, amelyet különböző korok emberei egymástól függetlenül írtak le jóval Jézus születése előtt.

Ha ezeket az akkori bibliaolvasó tanulmányozta, meglehetősen különös képet kapott:

Valakinek embertől (Ézsaiás 7;14.)ugyanakkor Istentől (Zsolt.2;7) kell születnie.
 Ember (Ézs.9;5) mégis Isten (Ézs.40;1-3.)
Betlehemből származik, (Mikeás 5,2)
Egyidejűleg király (Zak.9;9) és egyidejűleg szolga(Ézs.50,6, 52;13.).
Gyalázatos körülmények között, szegényen hal meg(Ézs.53,1-10.),  mégis a gazdagok közé temetik(Ézs.53,9).
Hóhérai megosztoznak ruháin és köntösére sorsot vetnek.(Zsolt 22,19)
Kezeit-lábait átlyukasztják, (Zsolt 22;17) (Zakariás 12,10.)
de csontját nem törik el (megjegyzés: a római keresztre feszítés kivégzést úgy fejezték be, hogy a haldoklók lábszárait eltörték. Azonban Jézus csontját nem engedte az Atya eltörni, a 2.Mózes 12,46. értelmében.)vö.János 19,36-tal.

Jézus Krisztus saját maga is prófétált: Pld. megjövendölte, hogy halála után harmadnapon feltámad(Máté 16,21.)

Elküldi a Szent Szellemet(Pünkösdkor beteljesedett:Ap.Csel.2.)

Megígérte, hogy bár Ő kizárólag a zsidó néphez küldetett, a Szent Szellem erejével az evangélium az egész Földön el fog terjedni.(Ap.Csel.1,8)

Komoly próféciákat mondott Jézus Jeruzsálem lerombolásáról (Beteljesült isz.70-ben), és az utolsó idők jeleiről: új, halálos kimenetelű járványok, időjárási katasztrófák, megváltozott éghajlati viszonyok, valamint az emberi gonoszság, agresszivitás növekedéséről. Ezek a szemünk láttára kezdenek megvalósulni oly módon, hogy ezek mind EGYÜTT vannak jelen, amire a történelemben eddig még nem volt példa.

Az üdvtörténetre vonatkozó jövendöléseken kívül számos történelmi eseményt is megjelöl a Biblia. Ezek közül néhány:

Babilon az ÓSZ idején virágzó birodalom fővárosa volt. Az Írás megjövendöli nemcsak a város végső pusztulását, de azt is, hogy soha többé nem építik újjá.(Ézs.13;19-22)
Tirusz hasonlóképpen: A kiemelkedő jelentőségű és fejlett iparú várost szintén lerombolták és szintén nem épült fel többé.(Ezékiel 26)Itt meg kell jegyezni, hogy az eredeti szigetből Nagy Sándor gátjai által, valamint a lerakódó homok következtében azóta félsziget lett.( Itt fekszik egy libanoni város Tyrosz néven, de ez nagyon távol áll az antik Tírusz helyétől.)

Mikeás próféta Kr.e. nyolcszáz évvel jövendölte a zsidók babiloni fogságát(Mik.4,10.),  Jeremiás próféta még ennek pontos idejét is leírja:
”a babiloni királynak szolgálnak hetven esztendeig”(Jer.25,11).
Azután pedig megszabadulnak(Jer.33,7-13.)és újjáépítik a romokat.

Dániel könyvében egész pontos leírást találhatunk egymást követő birodalmak felemelkedéséről és bukásáról. Ez annyira pontos, hogy némely bibliakritikus inkább megkérdőjelezte Dániel könyvének hitelességét, de nem cáfolta a történelmi hűséget.
(Ezzel folytatom legközelebb.)

Jézus Krisztust a Biblia Békesség fejedelmeként írja le. Megszületése előtt évszázadokkal így nevezte Őt Ézsaiás próféta:
 „…egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak,erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének.” (Ézs.9,6)

Amikor Jézus eljött, többször ki is nyilvánította, hogy beteljesítette ezt az igét.(Ján.14,27,16,23): Békességet, megbékélést hirdetett, az egymásnak szeretet jegyében történő megbocsátás békességét, de elsősorban is az Atyával való megbékéltetést, ami kizárólag az Őbenne való hit által érhető el.

Azonban ezt is hirdette: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem, hogy fegyvert” (Máté 10,34.)

Fegyvert? –kérdezhetnénk? Hogyan? Akkor most nem a békességről beszélünk?

Bizony, hogy arról! De hogyan legyen békesség, ha előzőleg nem volt békeharc? Az nem békesség, hanem nyugalmi állapot.
E az abszolút nyugalom jellemezte a Föld bolygó eredeti körülményeit, amíg Lucifer bűnre nem csábította az embert, s ezzel ennek a szószerinti paradicsomi helyzetnek vége szakadt. Az Isten és az ember közötti harmonikus kapcsolat ellenségesre változott. (1.Móz.1;15.)Egy szellemi szakadék keletkezett Teremtő és teremtmény között. Beszéltünk róla már ezen a blogon, hogy Isten alapvető természeténél fogva nem tűrheti el a bűnt, a belőle kiáradó szentség tüze a jelenlétébe kerülő bűnöst azonnal megsemmisítené. Márpedig halálunk után mindenképpen meg kell jelennünk a Teremtőnk előtt. Azonban a fentiek értelmében egyetlen ember sem maradhatott volna meg!

Ám Ő a Szeretet Istene is, s afelől sem lehet kétségünk, hogy Ő maga a Békesség is (Bírák 6;24.), ezért azonnal hozzálátott, hogy saját igazságosságát betöltve megmentési tervet készítsen a szeretett emberiség részére.
Az Ószövetségi próféták mind-mind az eljövendő Megmentőről beszélnek, akiben helyreáll az isteni békesség rendje.
Ennek a döbbenetes eseménynek bölcsője a világtörténelem.
Ahogyan említettem többször is, hogy a bolygó az ember bűnbeesése után a Sátán fennhatósága alá került, Jézus is így nevezi őt: A „világ fejedelme”. Kormányzósága tele is van véres eseményekkel, ahogy az évezredek történéseit láthatjuk. Ezen az ellenséges területen Isten kiválasztott egy népet, Izraelt, hogy belőle származtassa az emberiség megmentőjét, Jézust. A történelem eseményei mind egyetlen cél felé mutatnak: A Názáreti Jézus megszületése, majd helyettes kereszthalála és feltámadása által az egész emberi nemnek üzeni Isten: szabaddá vált az út Őhozzá most már. Ez a megbékélés útja,  ezért mondja a békesség Fejedelme, Jézus: „ Én vagyok az út…”(Ján.14;6.)

Amikor Ő megszületett, az eredeti zsidó kultúra nem az a közeg volt, ami befogadója lett volna az Általa hirdetett tanoknak. Ő azonban szembeszállva kora vallásának tanaival és annak vezetőivel, igazi forradalmárként küzdött, hogy mennyei Atyjától kapott küldetését beteljesítse. Nem voltak földi harci eszközei, hadserege sem. Egyetlen fegyvere volt, az Ige kardja, amiről azt mondja a Biblia:” élesebb minden kétélű fegyvernél”(Zsid.4,12.) Azonban a Szent Szellem támogatta szolgálatát- a betegek meggyógyultak, halottak támadtak fel, démonok hagyták el a megszállott embereket.
 Jézusból olyan erő, szeretet, együttérzés és bölcsesség áradt , hogy az emberek „elálmélkodtak kedves beszédein” és „Csodálkoztak az ő tudományán, mert beszéde hatalmas volt” „álmélkodott a sokaság az ő tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”(Lukács 4;22, Máté 7;28-29. János 7;46.)
 Rövid időn belül tömegek követték, amerre csak járt. A vallási vezetők és főemberek fogcsikorgatva nézték a történteket és hamar eldöntötték, hogy likvidálni kell a nemkívánatos személyt, mint a népnek háborítóját. Mennyire tévedtek, amikor azt hitték, hogy képesek kivégezni Őt!
A mennyei Atya akarata volt mindez!
A zsidó főemberek és farizeusok semmi mások, mint eszközei voltak csupán a Mindenható terve véghezvitelének.

 Amikor Jézus három órán át a kereszten függött, magára vette az egész emberiség bűnét! Isten haragja számunkra teljesen felfoghatatlan erővel zúdult Rá. Ő, aki ártatlan volt és egész életében szoros egységben és harmóniában élt az Atyával, elszenvedte az Istentől teljes eltaszítottságot! Ő ezt önként vállalta értünk, szeretetből, a mi békességünk árát fizette meg ott a Golgotán.

Hős forradalmárként  teljesítette küldetését: kivívta népe szabadságát, kiszabadította az embereket a Halál rabláncaiból azáltal, hogy helyettük meghalt. Az Isten és ember közötti szakadékon átívelő békesség hídja felépült! Isten haragja kielégítést nyert.

Ézsaiás próféta Jézus előtt több száz évvel megjövendölte mindezt:
”Betegségeinket ő viselte, fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! …megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van…”(Ézsaiás 53;4-5.)

(Folytatás hamarosan)

Máig emlékszem megtérésem idejének első boldog napjaira. „Jézus az enyém!”- ez a gondolat egészen betöltötte agyamat, szívemet, teljesen átitatott. Bújtam a Bibliát, aludni sem nagyon bírtam, mindent tudni akartam Megváltóm csodálatos személyéről hirtelen. Úgy éreztem, elvesztegetett idő, amit nem Vele töltök. Az első szerelem mámorában égtem!

A közvetlenül Róla szóló igék közül is egy különösen megérintette lángoló szívemet:
”Íme az ajtó előtt állok és zörgetek;ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorázom és ő énvelem.”(Jel.3;20)

Egészen elbűvölt a gondolat: Hogyan? Hát ki vagyok én? A Mindenség Teremtője, a Királyok Királya az én ajtóm előtt, és nekem csak ki kell nyitnom ezt az ajtót?! Boldog voltam, hogy megtettem, kinyitottam!  Elégedett voltam ezzel a döntésemmel.

Sokkal később értettem csak meg, hogy ennek az eseménynek micsoda előzményei voltak.

Először is az ajtó berozsdásodott, meg- és elvetemedett, enyészet közeli állapotban volt.
Nem hogy kinyitni, megtalálni se tudtam volna abban a befalazott börtönben, ahol raboskodtam, Jézussal való találkozásomig.
A börtön eleinte nem is nézett ki annak. Azt mondták nekem, ez a szabadság háza. A pókhálós, penész ette falakat verőfényes, kies horizontnak láttam azon a szemüvegen át, amit a többi sorstársammal együtt születésemtől fogva viseltem. Éreztem ugyan, hogy valami nem stimmel! Ha mindaz igaz, amit tanítanak itt, ebben a világban, sokkal jobban kellene éreznem magam. De egyre rosszabbul voltam, valami megnevezhetetlen elégedetlenség töltött el, szinte folyamatosan. Valami hiányzott, aminek akkoriban nem voltam képes nevet adni.
Ma már tudom: Isten kegyelme kiáradt és elért engem, s a mennyei Atya hívó szava volt az, amit haldokló szívem meghallott, és agyamat, akaratomat ösztönözte cselekvésre: válaszolj! Ő volt az, Aki engem megkeresett!
Elhagyta mennyei otthonát, hogy szívem házának ajtajához jöjjön, ahhoz a házhoz, amire írva volt:
 „Halál árnyékának völgye”(Zsolt.23;4.)
Mégis eljött az égi Király, de miért?
”Örökkévaló szeretettel szerettelek téged” (Jer.31;3)
”Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!”(Ézs.43;1).

Eljött értem, mert szeretett, és az hogy nevemen hívott azt jelenti : ismert engem, mielőtt én hallottam volna Róla!

Az „örökkévaló” szeretet pedig világossá tette, hogy még az idő kezdete előtt ismert és szeretett! Belekábultam ebbe a gondolatba, de beláttam, hogy ha Istennél minden végtelen és örökkévaló, az engem ismerése, irántam való jósága is az!

Akkor hát hogy-hogy mégis nekem kellett azt az ajtót kinyitni? Miért az én oldalamon van a kilincs és a zár? Ha Ő Mindenható, miért van szükség arra, hogy zörgessen, miért nem jön be egyenesen?

A választ is megkaptam hamarosan: A tökéletes szeretet nem tolakodó, bár kölcsönösségre vágyik, a viszont szeretetnek csak akkor van értéke, ha feltétlenül önkéntes! Isten ilyen szeretetre várt tőlem. Ezért állt az ajtó mögött halkan zörgetve. Ám, amikor meghallotta, hogy szívem válaszol, Ő segített kinyitni azt a rozsdás ajtót, amire egyedül, Nélküle nem lettem volna képes, de belülről nekem kellett a kulcsot elfordítani.

Az is világossá vált, hogy az én válaszom az Ő zörgetésére egy olyan pillanata az örökkévalóságnak, amit az időben élő emberi lényeknek csak egyszer adatik megragadni, de ez a pillanat az életükben dimenzióváltást jelent!  Az idő fogságából kiszabadulva átkerülnek az időtlenség, az örök jelen szabadságába Ő általa, aki úgy szerette „e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján.3;16.)

Lehet ekkora kegyelmet visszautasítani? Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy nagyon is lehet! Az emberiségnek csak egészen kicsi része hajlandó, (képes!) átadni az életét Jézusnak, úgy ahogyan Ő is egészen adta szent életét a kereszthalálba.

Miért??? Isten szuverén kiválasztása és elhívása miatt! „Könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek akinek kegyelmezek”(2.Móz.33;19)

Ezek a kegyelmezettek jönnek Jézushoz, akikről Ő mondja: „Senki sem jöhet hozzám, csak ha az Atya vonzza”
”Aki az Atyától hallott és tanult, mind énhozzám jön” (Ján.6;44-45,65.)

„Mindenkit, aki nekem ad az Atya énhozzám jön, és aki énhozzám jön, semmiképpen ki nem vetem”(Já.6,37.)

Ezekből az igékből (és még a többi sok hasonlóból) nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem is térhettem volna meg, ha Ő nem kezd el már korábban „foglalkozni velem”.
Most lett egészen világos: az a tény, hogy képes voltam megtérni, hinni, azt jelenti a Biblia szerint, hogy azok közé tartozom, akiket az írás „kiválasztottaknak” és „elhívottaknak” nevez (e kettő között is van lényeges különbség, de erről majd más alkalommal írok).
Tehát, ha azáltal van a megtérésem, hogy az Atya eleve kiválasztott, akkor hol van az én szabad akaratom, egyéni felelősségem abban a kérdésben, hogy a zörgető Jézusnak kinyitom-e az ajtót? Mert ha kiválasztott vagyok, akkor úgyis kinyitom az ajtót, mivel azért választott ki engem az Atya, mert előre tudta, hogy ki fogom nyitni az ajtót. Bár szédelegtem ettől a gondolattól, és el kellett ismernem, hogy logikus, de semmiféle magyarázatot nem ad a kérdésemre.

Nekünk emberi lényeknek az örökkévaló dolgok megértésének kérdésében az Úr határt szabott, egyszerűen agyi felépítésünk nem alkalmas arra, hogy felfogjuk a végtelent és határtalant és idő nélkül valót.

Azonban definiálni lehet, és megköszönöm az Úrnak, hogy megtette, bár nem tudom megérteni teljes egészében, elfogadni képes vagyok. Dicsőség Neki ezért!

Tehát: az ember egyéni felelőssége az, hogy az idő egy pontján meghallott Isteni, öröktől elhangzott hívó szóra szabad akaratából választott döntése eredményeképpen válaszoljon.

Ez az elhívás semmiképpen nem szól azokhoz, akikről Isten az ő mindentudása folytán ismeri, hogy nem nyitnak ki, nem válaszolnak Neki.

Istennél minden pillanat „MOST”.

Ez, hogy „eleve elrendelés” emberi fogalom, Akinél nincs idő, Annál nincs eleve, meg utána, sem semmilyen idő-reláció.

Az én döntésem az idő skáláján mozog.

Isten az örök változatlanságban él, szól, és határoz.

Ez a két merőben más dimenzió találkozik az örökkévalóságnak abban a momentumában, amikor az ember elfogadja a Názáreti Jézust.

Az Örökkévaló Kiválasztó magához emeli az idő egy pontjából az időtlenségbe, a neki válaszolót.

Az én esetemben ez „már” megtörtént, ezáltal örök életem van. És neked?

A Mindenható Teremtőt, mi, akik teremtményei vagyunk, soha nem leszünk képesek megérteni. Nemcsak azért, mert Ő a személyes Abszolútum, mi pedig nem tudunk viszonyítás nélkül bármit is definiálni, leírni, vagy elképzelni, hanem mert a Biblia tanúsága szerint az Ő személyiségének összetevői egyenként is abszolútumok.

Ő a Szeretet, az Igazság, a Szentség.

Ezeket a megszemélyesített tulajdonságokat soha nem szabad egymástól elkülönítve szemlélnünk, mert teljesen tévútra vezet.
Márpedig a különféle vallások pontosan ezt teszik.
Ezért alakul ki a jóságos Istenről a hamis kép, akinek csak egy szavába kerül eltörölni minden bűnt. Nem kevésbé egyszerű sebtében elhadart gépies, személytelen imákat meghallgatni. Ki  beszél akkor végítéletről, vagy pláne örök kárhozatról? (Ennek jegyében alakult ki például a tisztító tűz hamis illúziója, aminek a Bibliában nyoma sincs.)

Isten valóban a Szeretet, Aki alig várja, hogy segíthessen bajba jutott teremtményein, ám egyidejűleg a Szentség Istene is, aki a bűnt szentségéből fakadóan nem tolerálhatja.
„Sima” megbocsátásról sem lehet szó, hiszen ha vétkezünk ellene, aki maga az Élet, logikusan a halált választottuk.
Azonban, mivel szereti az embereket, irántuk való irgalomból odaadta egyszülött Fiát kínhalálra, helyettes áldozatként. A bűn által halálra ítélt embereknek nincs más dolguk, mint elfogadni ezt az ingyen ajándékot, ahhoz, hogy örökké éljenek. A golgotai kereszten találkozik Isten szeretete és igazságossága és szentsége. Ez olyan abszolút tökéletes mű, amihez semmit hozzátenni nem lehet.

Viszont egyet mégis lehet tenni: El lehet utasítani!

Elutasítani a személyesen testet öltött, örökké szent Isten emberekért, szeretetből hozott igazságos véráldozatát!

Azért ismételgetem, hogy igyekezzek nyomatékot adni mondandómnak.

Az abszolút dolgok fényében ennek az elutasításnak viszont örökkévaló következményei vannak: Isten haragja nem időszakos, és nem relatív. Az Őt elutasítók örökre ellenségeivé válnak, s ezután úgy is bánik velük, mint ellenségeivel: haraggal! (Ján.3;36.)
Isten így „kormányozza” az univerzumot: Igazságban és szentségben.

A Föld bolygó lakói az Ő szentségével szemben a bűn halálra vivő útját szabadon választották.
Ennek megfelelően kaptak egy „kormányzót” is, akit a Biblia a „Sötétség és a világ fejedelmének” nevez, akinek hatalma mérhetetlen, azonban mégis alárendeltje Istennek, a Biblia tanúsága alapján. Végrehajtja (illetve alattvalóival végrehajtatja a természetfeletti dimenzió törvényei szerint) mindazokat az ítéleteket, amelyeket Isten igazságossága szab a harag „gyermekeire”.
”Most lássátok meg, hogy én Vagyok és nincs Isten kívülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs aki kezemből megszabadítson.” (5.Móz.32;39.)
Pusztítónak is nevezi a Biblia az angyalt, aki a Mindenható ítéletét végrehajtja.(2.Móz.12;23, 1.Krónika 21;15, Ézs.54;16, Máté, 24;15)

A mi számunkra szinte felfoghatatlan, hogy Isten miért áll szóba ősellenségével, Luciferrel, főleg, hogy miért engedi színe elé, sőt feladatokkal is megbízza (1.Kir.22;22, Jób 1;6.), ezzel szemben a Bibliában ez egyik alapvető elv.
Ám arról is értesülünk, hogy a Sátán kormányzóságának „nemsokára” vége lesz. Azért tettem idéző jelbe, mert igencsak relatív fogalom, és az igehely, amelyik erről tudósít, a sötét fejedelem szemszögéből definiálja rövidnek a számára szabott időt:
„Jaj a Föld és a tenger lakosainak; mert leszállt az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, mint aki tudja, hogy kevés ideje van.” (Jel.12;12)

Jelen korunk Isten kegyelmi ideje: aki csak él és mozog ezen a Földön, lehetőséget kapott arra, hogy az Életet válassza, ez Isten szeretetének kinyilvánítása.

Az Ő Igazságossága jegyében viszont eljön az ítélet ideje az egész bolygóra, most meghozott szabad döntésünk élet-halál kérdése, méghozzá az örök Életé…    

A darwinizmus evolúciós teóriája szerint hétszázötvenmillió évvel ezelőtt, a Kambriumban az evolúció robbanásszerű begyorsulása következett be: ez az ugrás eredményezte a többsejtű állatok megjelenését, a különböző és rendkívül változatos életformák hirtelen, előzmények nélküli elszaporodását. Most egy újabb, nem kevésbé döbbenetes ugrás előtt állunk. Ennek eredményeként fog megjelenni a jelenlegi felfogás szerinti emberfeletti ember, az un. übermensch.
Milyen is lesz ez a közeli „jövő embere”?
A jelenkori ember képességei kozmikus erők és intelligenciák bevonásával kiterjednek és teljesednek. Ennek köztudatba helyezése, tanítása, népszerűsítése szinte láthatatlanul kezdődött, mára azonban már soha nem látott széles tömegeket nemcsak hogy elér, de számukra egyenesen kívánatos, sőt nélkülözhetetlen mindazoknak a módszereknek az elsajátítása, ami nyíltan, vagy rejtetten de egyre közelebb visz a „übermensch”–sé válás realitásához.
(Nagyon érintőlegesen: Tudattágítás, csoportdinamika, bioenergetika, kozmikus ősenergia, ASW, transzcendentális meditációk, autogén tréningek, szellemgyógyítás, szinte felsorolhatatlan a New Age módszereinek sokasága).

 Az Übermensch képes lesz egyre magasabb hatalmi fokon realizálni önmagát egész a végtelenségig. Benne újra visszatérnek az elmúlt dolgok, mint ahogy a spirálon belül önmagukba visszatérõ vonalak, körök vannak, amelyek mindegyre magasabb fokra lépnek.
A New Age szerint az ember olyan egyetemes lény, amely magában foglalja a többi lényeket és azok természetét, törvényszerűségeit. Az Übermensch magában foglalja a Mindent – örök visszatérésben, azaz elmúlhatatlanul, miközben egyre magasabbra tör. Az Übermensch az egész világ: a volt, a van, a lesz egyben.

( Itt szeretnék egy nagyon fontos kitérőt tenni: A Biblia Istene, a Teremtő nevezte meg magát így legelőször : JAHVE, VAGYOK AKI VAGYOK. Többezer éve áll a Teremtés Könyvében és nem az emberre vonatkozik! Azonban ugyancsak a Teremtés Könyvében áll a Sátán első kísértő szava: Ha rám hallgattok, olyanok lesztek, mint az Isten!)

 Amikor még nem volt ilyen közeli az ember istenné válása, már Lucifer elültette a „magot”. E magvetés érik meg a közeljövő Übermenschében.
Erre hív a New Age: Ami lett és ami lesz, az benne örökké visszatér – nem vész el, hanem egyre magasabb formákat ölt. A növényben benne vannak az ásványi anyagok, az élettelen matériák, örök visszatérésben; az állatban a növény, az emberben az állat, az Übermenschben az emberek. A felsõbbrendűben az alsóbbrendűek nem vesznek el azzal, hogy túllépetté váltak, ez jelenti az örök visszatérést az Übermenschben. A hétköznapi gondolkodás hajlik arra, hogy amit meghaladtunk, az elvész –véget ér azzal, hogy meghaladtuk. Nietzsche szerint éppen azzal marad meg, még pedig örökre, örök visszatérésben. Mint ahogy az antik kultúra sem veszett el a késõbbiek folyamán, hanem örökkévalóvá vált. De csak az Übermenschben örökkévaló, azaz örökké visszatérõ abban az Übermenschben, aki meghaladta s ezzel nem megsemmisítette, de magába fogadta örök tulajdonaként, végtelenné vált benne és másokban alatta.

Az Übermensch színrelépésének előjelei már a múlt században felütötték fejüket:
A hinduizmusra és az annak „vadhajtására”, az európai spiritizmusra épülő New Age megalapozói, Helena Petrovna Blavatsky és Alice Bailey,  spiritiszta szeánszokon kaptak kijelentéseket egyes – általuk "felsőbb mestereknek" nevezett – szellemi lényektől. Eszerint a Föld egy soha nem látott méretű kataklizma előtt áll. Ezután a "harmóniát akadályozó erők" (pld. a zsidó-keresztény világnézetű közösségek és egyének) eltűnnek bolygónkról, és megnyílhat az út a "Vízöntő-korszaknak" nevezett aranykor felé.
Alice Bailey egyik 1943-ban megjelent könyvében így ír a háború „hasznos voltáról”, mint a nemkívánatos emberi rétegek eltávolításának útjáról:: "A megtisztulás nagy energiája átformálja az emberiséget. Számunkra a világháború a páciens érdekében végzett életmentő sebészeti beavatkozás. [Mivel] a fertőzés még nem lett megszüntetve, újabb sebészeti műtétre lesz szükség." Ez a „tisztogatás” teret nyit az utolsó evolúciós ugrás termékének a felsőbbrendű embernek.
A nácik a világtörténelemben egyedülálló méretű takarító, vagy pontosabban irtó hadjáratot végeztek a felsőbbrendű faj életterének megteremtése érdekében.(Ismert tény az is, hogy Hitler is és vezérkara is rendszeres kapcsolatban állt természet feletti erőkkel. A hitleri totalitárius diktatúra embereszméje Nietzschének, a nagy káromlónak és istentagadónak az „Übermensch.”-e.)
A háború után két évvel Bailey megerősítette: "A feszültségek a világban egy újabb, és valószínűleg végső válságot fognak eredményezni..." A New Age alapítói e világválság bekövetkeztét az ezredforduló környékére tették.
Igazán nem kell hangsúlyozni, hogy ez a válság egyre nagyobb méreteket ölt jelenleg szemünk láttára. (Energiaválság, éhség-lázadások) Blavatsky és Bailey követői a Föld "megtisztítását" már konkrét program formájába öntötték. John Randolph Price szerint a globális katasztrófák következtében a Földön mintegy hárommilliárd ember marad életben, s a többieket – akik továbbra is ragaszkodnak a "múlt ideológiáinak rabságához" – a bekövetkező kozmikus evolúciós ugrás "rákos daganatként" kiveti magából.
A döbbenetes tény, hogy ennek a -rohamléptekkel közeledő kornak a részletes leírása kétezer éve ott áll a Jelenések Könyvében. Semmiképpen nem állja meg a helyét az a feltételezés, hogy akár a New Ages guruk, akár maga a Világgazdaság a Biblia forgatókönyvét szem előtt tartva KÖVETI az ott leírtakat, mégis a Jelenések Könyvének beteljesülése elkezdődött.
 

A Biblia önmagát Isten szavának tartja. 2 Timóteus 3;16:„A teljes Írás Istentől ihletett”.
E tény bizonyítására belső és külső bizonyítékokat kell keresnünk.

Belső bizonyítékok:

Ezeket maga a Könyv tárja elénk csodás gazdagságban.

1. Biblia egysége. Igaz, hogy 66 önálló könyvből áll, amiket három kontinensen írtak, három különböző nyelven, kb. 1500 év alatt, több mint 40-en (akik teljesen különböző kulturális háttérből jövő emberek voltak), a Biblia mégis egységes könyv elejétől a végéig ellentmondások nélkül. Ez az egységesség egyedülálló bármely más könyvhöz képest. A mai napig senki nem tudott hasonló példát felhozni a világi könyvek sorából. E tény az egyik legfőbb bizonyítéka annak, hogy az embereket Isten mozgatta olyan módokon, hogy az ő saját szavait írják le. Sokszor felmerül, hogy emberek igazították végül a Bibliát azzá, amit jelenleg a kezünkben tartunk. De hol van az a monumentális szervezet, ami ezt a gigászi munkát koordinálta másfél ezer éven át?
     
   2. Próféciák. A Bibliában több száz részletes prófécia szerepel különféle nemzetek, elsősorban Izrael jövőjéről, (Pld.:szétszóratása, majd az idők végén való újra összegyűjtése) városok jövőjéről,(Pld.: Tírusz, Babilon pusztulása, s Bailon esetében azt is előre megmondja, hogy soha nem lesz újjáépítve) az emberiség jövőjéről, a Messiás, a Megváltó személyéről, legapróbb részletekig történő leírással. Egyéb jövendöléseket tartalmazó könyvvel, például Nostradamus könyveivel ellentétben a bibliai próféciák mindig nagyon részletesek és soha nem bizonyultak hamisnak.

Több, mint háromszáz prófécia szerepel Jézus Krisztusról csak az Ószövetségben, melyeknek nagy része korunkig beteljesedett. Egyszerűen nincs más logikus módja a beteljesült próféciák magyarázatának, csak azoknak isteni eredete. Nincs még egy olyan vallási könyv, amelyikben ennyi és ilyen stílusú prófécia lenne, mint a Bibliában van.

3.Biblia ereje és hatalma. A Bibliának olyan hatalma van, amilyen semmilyen más könyvnek nincsen. Az ereje legjobban abban nyer bizonyítást, ahogyan számtalan életet megváltoztatott az olvasása. Drogosok gyógyultak meg általa, homoszexuálisok szabadultak meg, eltévedtek és elcsigázottak változtak meg, veszélyes bűnözők alakultak át, bűnösök lettek rendreutasítva, a gyűlölet szeretetre fordult a Biblia által. A Biblia erőteljes, átalakító hatalommal rendelkezik, aminek egyetlen magyarázata, hogy valóban Isten beszéde.

Külső bizonyítékok

1.A Biblia történelmisége. Részletesen leír történelmi eseményeket, amelyeknek pontosságát és igazságtartalmát ugyanúgy meg lehet vizsgálni, mint más történelmi dokumentumokét. A régészeti kutatások és egyéb történelmi feljegyzések is újra meg újra bebizonyítják, hogy a Biblia pontos és igaz. A rengeteg ásatási lelet és a kéziratok egyedülállóan hatalmas száma miatt a Biblia az Ókor legjobban dokumentált könyve. A tény, hogy a Biblia pontosan ír le történelmileg bizonyítható történéseket, jól jelzi annak igazságosságát akkor is, amikor vallásos alapelvekkel foglalkozik; ez is bizonyítja, hogy Isten szava.

2. A Biblia időtállósága. Jelentősége, súlyos hordereje miatt és mert Isten szavának tartották, több támadásnak és elpusztítási kísérletnek volt kitéve, mint a történelem bármely más könyve. A korai római császároktól, például Diocletianus-tól kezdve a kommunista diktátorokon át egészen a modern kori ateistákig és agnosztikusokig kiállta a Biblia a támadásokat, és támadóit túlélve, napjainkban a világ legszélesebb körben kiadott könyve lett.

3.Biblia pontossága, ami megmaradt minden támadási és hamisítási kísérlet ellenére, egyértelműen bizonyítja, hogy Isten szava. Nem lenne szabad meglepődnünk rajta, hogy bárhogyan is támadják a Biblia, mégsem változik, mégsem sérül. Végülis Jézus mondta “Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Márk 13:31) A bizonyítékok megvizsgálása után bárki kétségek nélkül kimondhatja, hogy “Igen, a Biblia valóban Isten szava.”

Ha bármit is meg akarunk tudni az életről, csak a Bibliához kell fordulnunk. Ezt már Jézus tanítványai közül néhányan akkor felismerték, amikor  Jézus Istensége még nem volt az Ő feltámadásával nyilvánvalóan alátámasztva. Jézus forradalmian új tanaival, gyújtó beszédeivel sokkolta időről időre hallgatóságát. Többen sarkon fordulva otthagyták, megbotránkozva.

-„ ti is el akartok-e menni?”- kérdezte Jézus a tizenkettőt.

„Felelt neki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad.” Nála és Benne, pontosabban Ő maga ez az élő beszéd:

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt Istennél és Isten volt az Ige.”

Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.

Őbenne volt az élet” (Ján.1;1,4.)

Továbbá Jézus mondja:

„Én vagyok a feltámadás és az élet.” (Ján.11;25.)

„Én vagyok az út az igazság és az élet”(Ján.14;6.)

A Názáreti Jézus minden élet eredője, az Élő Ige, Istennek megtestesült beszéde, hordozza azt a –számunkra nem elképzelhető dinamiszt, erőt, amivel nemcsak megteremtette az egész világmindenséget, hanem fenn is tartja. Korábbi postjaimban kifejtettem, hogy Isten, az Abszolútum. Ezért minden, ami vele kapcsolatos, szintén az. Így az Ő beszéde, az örök Ige (Jézus) egyben az élet hordozója is. Az 1.Mózes 2;7-ben van leírva az emberi élet teremtésének mechanizmusából annyi, amennyit az ember felfogni képes az isteni cselekedetből:
 „Formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellt az orrába életnek lehelletét. Így lett az ember élő lélekké”.

Érdekes megfigyelni, hogy nem azt mondja : Teremtette az Isten az embert a talaj porából és Isten lehelletéből! Hanem, mintha az ember a talaj pora volna, és az élet lehellete éltetőül, fenntartóul járulna hozzá.

POR + ISTEN LEHELLETE=ÉLŐ LÉLEK(ember)

Isten lehellete=Életet adó

Élő lélek(ember)=életet felvevő

Isten a porhoz tehát nem egy Tőle különálló szellemi szintű „anyagot” ad, hanem egy személyeset, saját lehelletét. (Ebből az látszik, hogy a szellemi világban nincs egy különálló, képezhető anyagszerűség, hanem csak személyes lét, amelyből készen áramlik ki a megelevenítő lehellet. Ez a lehellet mindenkor Istenből áramlik, közvetlenül. Ezt a folyamatos áramlást így fejezi ki Jézus: „Az én Atyám mindezideig munkálkodik”(Ján.5;17)

Földi gondolkodásmóddal igen nehéz elképzelni, hogy egy személy maga hordozza az abszolút Életet, akiből nemcsak a földi, hanem az ennél sokkalta magasabb rendű szellemi szintű élet is származik és népesíti be nemcsak az univerzumot, hanem azokat a dimenziókat is, amiről nem tudunk nemcsak hogy beszélni, de elképzelni sem, megfelelő fogalmak híján. (Erre szolgál a Biblia egyes részeinek apokaliptikus nyelve, amire azért van szükség, hogy az ember megértse Isten figyelmeztető szavait jövőjét illetően.)

Az Élet személyes voltát tekintve egészen elképesztő a darwinizmus azon próbálkozása, hogy az anyag önszerveződésére redukálja ezt a döbbenetesen bonyolult rendszert. Arról nem is szólva, hogy magának a fizikai világnak a törvényei is többé-kevésbé ellentmondanak e mesterséges, és inkább evolúciós hiten, mint tényeken alapuló tézisnek. Nincs válasz arra a kérdésre, hogy DNS nem képződhet fehérje hiányában, viszont a fehérjék keletkezése a DNS-ektől függ. Felmerül az ősi tyúk-tojás kérdése, melyre érdemi választ ami napig nem adtak az evolúciós tan lelkes képviselői.

Azonkívül van számukra még egy kínos felvetésem: Az élő és élettelen szervezetek közötti döntő különbség, mely szerint az élet meghatározó ismertetőjegye:az információ, szellemi természetű mennyiség. A halál pillanatában a sejtekben még sokféle DNS információ található meg, azonban MŰKÖDÉSI és KOMMUNIKÁCIÓS információrendszerei már kiestek. Tehát az élő és halott organizmus között olyan különbség áll fenn, amely nem az anyag tartományában keresendő.

(folytatás hamarosan)

János apostol Pathmosz szigetén, száműzetésben élt, amikor Isten elvitte a saját dimenziójába, és megláttatta vele az elkövetkező eseményeket, és találkozhatott a feltámadott és már dicsősége teljében élő Jézussal.Rögtön azt a feladatot, kapta: "Írd meg!" Tehát:

„Láttam! Megnyílt az ég és egyszerre egy fehér ló tűnt fel, a rajta ülőt Hűségesnek és Igaznak nevezik. Igazságosan ítél és hadakozik. Szeme tűzláng, fején sok korona. Írott név van rajta, melyet senki sem ismer, csak ő. Köpeny burkolja be, mely vérben ázott. Neve így hangzik: az Isten igéje. Fehér lovakon követték, fényes, tiszta gyolcsba öltözötten a mennybeli seregek. Szájából éles pallos jön ki, hogy azzal vágja a nemzeteket. Vasvesszővel fogja őket terelgetni. Ő tapossa majd a Mindeneken Uralkodó Isten haragos indulata borának sajtóját. Köpenyére, és pedig derekára, egy név van írva: “Királyoknak Királya és Uraknak Ura.”

Láttam! A fenevad, a föld királyai és azok seregei összegyűltek, hogy harcba szálljanak a lovon ülővel és annak seregével.

De megfogták a fenevadat és vele a hamis prófétát, ki a jeleket tette előtte, melyekkel eltévelyítette azokat, akik a fenevad jegyét vették magukra, és képmása előtt leborultak. Élve vetették őket (mindkettőt) az égő tüzes, kénköves mocsárba.

A többieket megölte a lovon ülőnek pallosa, mely szájából jön ki.”(Jelenések 19;11-16.,19,21.)

És itt van eredetiben, hogy ne kelljen sokat keresgélnie annak, akit ez is érdekel:

καὶ ἐπιάσθη τὸ θηρίον καὶ μετ’ αὐτοῦ ὁ ψευδοπροφήτης ὁ ποιήσας τὰ σημεῖα ἐνώπιον αὐτοῦ, ἐν οἷς ἐπλάνησεν τοὺς λαβόντας τὸ χάραγμα τοῦ θηρίου καὶ τοὺς προσκυνοῦντας τῇ εἰκόνι αὐτοῦ• ζῶντες ἐβλήθησαν οἱ δύο εἰς τὴν λίμνην τοῦ πυρὸς τῆς καιομένης ἐν θείῳ.(Jel.19;20.)

Az egész történet az un. apokaliptikus nyelven van leírva, amire azért volt szükség, mert semmiféle földi fogalommal nem írható le a mi fizikai világunktól merőben eltérő valóság. Azonban Isten gyermekeinek semmiféle nehézséget nem okoz ennek a nyelvezetnek a megértése. Itt van mindjárt egy példa az előző mondatok közül:
”A többieket megölte a lovon ülőnek pallosa, mely szájából jön ki.”

 A lovon ülő: Jézus.

Szájából kijövő Pallos: Az Ige, amiről olvashatunk Biblia szerte, hogy „kétélű kard,(Ef.6;17) Isten adja az Ő szájába(5.Móz.18;18.)

De térjünk vissza ahhoz, mit „látott” János:

Jézus mennyei dicsőségben tér vissza, hófehér, ragyogó ruhában, (tiszta, makulátlan, igazságos, őszinte jelleme) szeme tűzláng, (belsejéből sugárzik a hatalmas erő) fején hatalmi jelt visel, (sok korona).

Szava (az örök ige) olyan hatást gyakorol ellenségeire,a sátáni fenevadra és seregére, hogy élettelenül rogynak össze. Isten ellenségei lettek azok az emberek, akik behódoltak Lucifernek és felvették bélyegét. Ők mennek azonnal a holtak birodalmába, ahonnan a második feltámadás idején jönnek elő, akkor lesz az emberiség nagy bírósági tárgyalása.

Bármi is történt az elmúlt évezredek során a Földön, Isten, a teremtő és mindet-tartó által megalkotott gigantikus forgatókönyve nyomán valósult meg. Nem rejtette el az emberek elől, sőt a Biblia próféciáiban részletesen elmagyarázza.

 A Könyvek Könyve összesen 6408 próféciát tartalmaz. Mostani korunkig ebből 3268 beteljesedett, és a fennmaradóak is ugyanúgy valósággá válnak. Ebből most csak egyet veszünk alaposan szemügyre, amely napjainkban felgyorsulva halad a végkifejlet felé. Ez pedig az antikrisztusi világbirodalom (Jel.13;1-18.), melyet időrendben közvetlenül a Názáreti Jézus visszatérése előtt fog megalapítani a sátáni vezér. Milyen jelei vannak ennek a Biblia alapján?

1. Háborúk fajtái közül különösen a polgárháborúk gyakoribbá válása.(Luk.21;10.)

2. Ez szorosan összefügg az emberi agresszivitás és gyűlölet életérzéssé terebélyesedésével.(II.Tim.3;1-3.)

3. Az I.Tim.4;1-ben pedig egyenesen azt állítja, hogy a gonosz lelkek „tanítanak”.(és gyógyítanak!) Erről írtam előző postjaimban, a sokféle új módszert figyelembe véve, melyet kiegészíthenék még további több tucat hasonló kategóriával,  Silva-féle agykontollal, a co-counseling-el, a dianetikával, stb.

4. Új, soha nem tapasztalt fertőző betegségek, gyógyíthatatlan járványok. (AIDS, Ebola, stb.)

5. Egyre pusztítóbb földrengések, növekvő gyakorisággal.(Kimutatták, hogy az utolsó tizenöt évben annyi és olyan súlyos földrengés volt, ami felülmúlta az elmúlt 150 évét!), egyre szélsőségesebbé váló időjárás. Ezt lehet magyarázni a globális felmelegedéssel, de ez is ugyanarra vezet: megváltozott időjárási viszonyok. Pld. Magyarországon az idősek sose láttak tornádót. Idén eddig már 5 (!) volt. Amerikában, New Yorkban 38 fokos hőség van, a szomszédos Washington államban vastag hótakaró borítja a fákat.

6. Az antikrisztusi világbirodalom létrejöttének előfeltétele az egységes világrendszer. Ennek hiányában nehezen képzelhető el, hogy egyetlen diktátor irányítsa az egész bolygót.

Hogyan lehetséges ez?

Erre az egy lehetséges magyarázat: olyan körülményeknek kell összejátszani, hogy a helyzet szinte automatikusan kiáltson egy „megmentő”után.

Ez az állapot van most kialakulófélben: A megváltozott időjárás gerjeszti az éhínségek felszaporodását. Statisztikusok előrejelzései szerint 10 éven belül afrikai tömeges kivándorlás kezdődik többek között Európa felé. Nem nehéz elképzelni, ez mivel jár majd. Azután a hagyományos energiahordozók gyors kimerülése. Láthatjuk, hogy egyáltalán nem vagyunk felkészülve alternatív megoldásokra ezen a szinten. (De a többién sem!) Elsősorban az olajárak további növekedése, az infláció robbanásszerű emelkedése, az élelmiszerválság soha nem látott mértékű kiéleződése gazdasági és politikai összeomlással fenyegeti az olyan csőd szélén álló államokat, mint a miénk is. Ehhez járul az 1-5. pontjaimban leírt jelenségek hatványozott előfordulása.

Egyre sürgetőbbé válik az összefogás, az egységbe tömörülés, bolygó szerte. Ha ebben a helyzetben előáll egy zseniális vezető, és MINDENRE megoldást talál, akkor…az emberek gondolkodás nélkül, ujjongva fogadják. Márpedig a Biblia szerint pontosan ez történik!  Nevét még nem ismerjük, de nevének számát igen: 666. A Biblia egyszerűen csak Fenevadnak nevezi, de az emberek, akiket megtéveszt zsenialitásával, rajongani fognak érte, imádásig!

Ezért is nem neveztem a világbirodalmat világfalunak,-ahogyan pedig az jobban elterjedt a köztudatban,- mert nem egy polgármester szintű vezetőről van szó a Bibliában. A Sátántól kapott tudásával és természetfeletti erejével nem kevesebbet tesz, mint megmenti a bolygót! Azonban a Nagy Átverő Show finisében az emberekkel megfizetteti az árát. (Jel.20;8.)

Fontos megjegyzés: Amikor a fenti kritériumok felsorolásra kerülnek, az emberek elsősorban azzal cáfolnak, hogy ezek a jelenségek nem újak,  a történelem példázza előfordulásukat a megelőző korok idején is. Csakhogy a Biblia szerint az utolsó időkben mindezek a jelenségek EGYSZERRE ÉS EGYIDEJŰLEG lépnek fel, és a legfontosabb: a majd kétezer éves szétszóratást követő Izrael  újjáalakítása után.

Ezek az események még soha, egyetlen korban sem voltak egyidejűleg jelen hiánytalanul!

   A Biblia szerint hét éves uralkodási ideje lesz a diktátornak: Jézus ekkor visszajön, de már nem, mint szenvedő áldozat. Seregek Ura az Ő neve. Győzelmét a sátáni vezér felett részletesen elénk tárja a Biblia. Erről írok legközelebb.

A Biblia részletesen ismerteti a megmentési tervet, melyet Isten készített az elveszett emberiség számára. Minden eszközt és lehetőséget megkaptunk, hogy megragadjuk azt az egyetlenegy esélyt a menekülésre, ami a Názáreti Jézus személyében testesül meg, akiről azt mondja a Biblia, hogy az idők végén visszajön,s már nem mint megalázott, megkínzott áldozat, hanem örök istenségének teljességében dicsőséges Király, a mennyei seregek élén.

A Sátán természetesen nem nézi tétlenül, hogy a zsákmány, -(az emberiség egésze)-, amit már egyszer megragadott, kicsússzon a kezéből. Pontosan tudja, hogyan kell ötvözni az igazságot a hazugsággal, hogy a szerencsétlen áldozatok a kábultság állapotában vakon kövessék őt. Most, amikor minden jel félreérthetetlenül utal arra, hogy a történelmi események a végkifejlet felé rohannak, soha nem tapasztalt sebességgel, az ellenség is megsokszorozza manipulatív tevékenységét.:

„Jaj a Föld ..lakosainak,mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.”(Jel.12;12.)

Miben is áll az átverés lényege?

1.      A Sátán letagadja az emberek előtt saját magát, különböző álruhákba bújik. Egy ilyen álruha volt majd 2000 éven keresztül a Mária-kultusz. (ami elég nevetséges lehetne,-ha nem lenne tragikus következménye: ez a hatalmas bukott arkangyali fejedelem, női alakban tetszeleg!) Mindenesetre elérte a célját vele, mert kimutatott tény, hogy a vallásos világ tetemesebb hányada imádkozik Máriához, az „Ég királynőjéhez”, mint Jézushoz, az Örök Királyhoz. Azt persze mondani se kell, hogy minden Máriához intézett ima egyenesen a Sátán trónusánál landol, akinek nem nehéz néhány csodát demonstrálni a nyomaték kedvéért( Lourdes, Máriagyűd, Marija Bistrica, stb.…felsorolhatatlan!)

2.      A vallás (nem az élő hit!)mára azonban kiüresedett annyira, hogy ez eddigi bevált módszert frissíteni kelljen a nagy Diktátornak. Itt veti be az új világvallást, a New Age-t.  Ennek eszköztárából ismertettem előző postjaimban néhányat, mint a horoszkópok, kozmikus erők általi gyógyulások, csoportdinamika, de több, mint száz(!) kategóriát kellene itt megemlítenem!

3. A New Age, a Vízöntő kora, amelyben az ember maga lesz istenné, felsőbbrendű emberré, egy evolúciós ugrás által, mikor is lényének eddig nem sejtett erőit fedezi fel és kapcsolja a nagy kozmikus erőhöz. A new age ényege az egységesítés szellemi létsíkon, az ökumené, amely minden vallást összevegyít, a humánum túlhangsúlyozása, az ember istenítése és önmegváltásának hirdetése. Ennek érdekében semmilyen módszer nem tilos, legyen az a spiritizmus sokféle válfaja, a keletről beözönlő misztika, vagy a fekete,- akár fehér mágia ( Kereszttel való ráolvasás)A fehér mágiában sok hívő is könnyen elbukhat, akkora csavar van benne. Ugyanis még ha Isten nevét szólítják is mágikus céllal, nem Istenről van szó, mert ebben „isten” csak egy lealacsonyított eszköz az emberi cél elérése érdekében.

A különböző okkult tevékenységek világméretű és sose látott sebességű terjeszkedésének okát csak természetfeletti erők működése eredményeképpen értékelhetjük reálisan. A nagyságrendeken van a fő hangsúly! Az okkultizmus az egyik lényeges behatolási terület a Sátán számára, az emberi személyiség bekebelezése érdekében.

A médiák pedig hű kiszolgálói mindezeknek a törekvéseknek. Ember legyen a talpán, fogalmaznék némi iróniával, aki ellen tud állni ennyi és ilyen sok irányból, ám hasonló tartalommal érkező behatásnak.

Pld: A legtöbb akciófilm szereplői a keleti harcművészetet csillogtatják. Aztán alig van, vagy nincs olyan nap, amikor egynél biztosan több adón nézhet az érdeklődő fantasztikus filmeket, horrort, sci-fit, boszorkány és varázslás témájú alkotásokat, ami természetesen nyüzsög a pornó határát súroló jelenetektől is.

Jelenkori életünk egyetlen területén mond le csak a mézesmadzag bedobásról,s mutatja ki valódi egyéniségét a sötét fejedelem: ez pedig az emberi agresszivitás támogatása.

Mintha kiadta volna a globális jelszót:” Zéró tolerancia” (vice-versa)!

 De még itt sem áll meg, hanem egyenesen kívánatossá teszi ezt az elképesztő türelmetlenséget, szinte belevetik magukat embertömegek. Ki képes, vagy merészel csodálkozni azon, hogy egyre több a fiatalkorú bűnöző és gyilkos? Lehet kapkodni fűhöz-fához. Meg pszichológusokhoz, de a folyamat nem fog megállni, mert ez is része a nagy átverésnek, aminek nem lesz vége az első felvonásnál.

A fent felsorolt vastagbetűvel szedett adalékok csak ízelítők a Sátán által bedobott csalikból! Mindezek olyan zseniálisan vannak tálalva a kellőképpen nyitott emberek számára, hogy kapva kapnak utána, mint életük kiteljesítésének eszközei után. A kijózanító valóság pedig az, hogy mindez az antikrisztusi birodalom megalakulásának előfeltétele, amiről hamarosan írok.